Létfontosságú eseménynek leszek, vagyok, voltam részese, a készülődés, az ott töltött idő és a hazatérés utáni napok uralkodó benyomása volt ez.
Miért?
Az első ok talán az összejövetel létrejöttének módja. Az a természetes mozdulat, amellyel lefoglaltatott a monori kemping, felverődött a sátor, és összehívódott a társaság úgy, hogy az egyetlen hivatali működés a BM mozgása volt a folyamatban. Független értelmiségiek találkozója volt a monori, nem kértük, vagy követeltük gyülekezési szabadságunk elismerését, hanem éltünk vele, mint a beszívott levegővel. Vannak kultúrák, vannak országok, amelyekben hosszan kellene magyarázni e mozzanat jelentését és jelentőségét – nálunk mindez triviális, már-már gyanúsan az. (Annyira, hogy megint kedvetlen leszek, mialatt ezt a mondatot leírom.) 
Magában ebben a mozdulatban a magatartás forradalmát érzékeltem volna megkezdődni? Bizonyára igen. (Részlet Csengey Dénes 1985-ben írt naplójából)

 

A Monorért Baráti Kör (MBK), a 2000-ben alakult, elsősorban helytörténettel foglalkozó kulturális egyesület már korábban is, kisebb-nagyobb rendezvényekkel emlékezett meg a monori találkozóról. Az idei, negyvenedik évfordulóra nagyszabású, több helyszínes, sokszereplős programsorozattal készült.

A monori találkozó emlékezete az írott források tükrében című könyvtári esték mint felvezető alkalmak május 19-től kezdődően, heti egy alkalommal segítették a június 14-i, egész délutános emlékműsorra való ráhangolódást. Minden programpont alkalmat adott a monori találkozóról, illetve magáról a korszakról szóló írások, művek, kiadványok bemutatására.

A felvezető alkalmak plakátja

 

Elsőként Bolcsó Gusztáv helyi újságíró, MBK-tag a térségi sajtóforrásokra támaszkodva adott elő a találkozóról. Utána Bíró Zoltán, az MDF alapító elnöke Szekér Nóra történésszel felelevenítette a rendszerváltást megelőző folyamatokat.

Mező Gábor kutató-újságíró Fekete Rita rádiós műsorvezető közreműködésével érdekes, jó hangulatú, az összefüggéseket is bemutató beszélgetés során igyekezett felvázolni a nyolcvanas évek második felének sajátosságait.

Rainer M. János történész, az általa szerkesztett, éppen húsz éve megjelent, A monori tanácskozás, 1985. június 14–16.  című könyvről mesélt, amely egyébként mai napig az egyetlen összefoglaló munka a találkozóról, noha számos visszaemlékezés, értekezés, tanulmány, újságcikk látott napvilágot róla.

Vajon attól, hogy a középiskolai tankönyvek említik a monori találkozót, örökséggé, emlékezésre érdemessé lesz-e negyven év távlatából is? Hogy ez kérdés, arra jól rávilágított az, hogy nem volt nehézségektől mentes sem a június 14-i emlékműsor megszervezése, sem a monorierdei programtervekhez való illeszkedés. Már csak azért sem, mert rögtön két, közvetlen örökösről beszélhetünk, a monori találkozó név ugyanis Monor városára utal, de a helyszín, az egykori Monori Állami Gazdaság Monorierdő Campingje ma a 2006 óta független Monorierdő területén található. Végül mind a monori nagyszabású emlékműsor, mind az emlékműsortól független, monorierdei szervezésű méltóságteljes megemlékezés a kempingben, ahol az MBK koszorút helyezett el, s egyperces néma csenddel tisztelgett a találkozó már elhunyt tagjainak emléke előtt, sikeresnek bizonyult.

Június 14-én, a monori Vigadó dísztermében három, egymás után következő, de önálló program képezte az emlékműsort.

A június 14-i műsor meghívója

 

Csatári Bence, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának (NEB) kutatója színes előadásban mutatta be a nyolcvanas évek Magyarországának könnyűzenei helyzetét, az enyhülésnek nevezett, de az illetékes elvtársak által gondosan kontrollált korszakot.

Nagymihály Zoltán, a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet (ReTörKI) kutatója behatóan elemezte a monori találkozó előzményeit, felszólalásait és következményeit, és rengeteg új és hasznos információt adott a több mint félszáz érdeklődőnek.

Pap Péter István, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának (ÁBTL) kutatója a monori találkozó egyik kiemelkedő szereplőjét, az idő előtt elhunyt Csengey Dénes alakját, a nyughatatlan irodalmárt, a rendszerváltás egyik mozgatóját idézte fel, számos passzust olvasva fel az író naplójából, amely negyven évet pihent kartondobozában, de amelyet erre az alkalomra Csengey Balázs, az író fia feldolgozott, és a Hitel folyóiratban közzé is tett.

Elek István, Takács Géza, Csengey Balázs és Nánai Zoltán

 

 

Ehhez közvetlenül kapcsolódott a műsor második része: Elek István közíró, az 1985-ös monori találkozó résztvevője és Takács Géza monori nyugalmazott pedagógus, szerkesztő, Csengey Dénes egykori barátai, debreceni egyetemi társai beszélgettek az író fiával a naplóról és szerzőjéről. Közben Nánai Zoltán zenész-énekes Csengey–Cseh-dalokat adott elő. A személyes hangulatú visszaemlékezés kitért a történelemkönyvekben, értekezésekben nem említett mozzanatokra is az íróról és a találkozóról. Az időközben több mint hetven főre duzzadt közönség érdeklődését a számos kérdés is mutatta. A napló közlése a rendezvénysorozat talán egyik legfontosabb hozadéka.

Az utolsó programra megtelt a díszterem. A rendszerváltás történetének 40 éve címet viselő kerekasztal-beszélgetésen Bogár László, a rendszerváltó MDF-kormány államtitkára, Borvendég Zsuzsanna történész, a Mi Hazánk Mozgalom EP-képviselője és Schiffer András ügyvéd, korábbi országgyűlési képviselő fejtette ki véleményét Fekete Rita műsorvezető moderálása mellett a korszakról, melynek a monori legendáriumban makacsul rögzült felfogás szerint a találkozó jelentette a „nulladik pontját”.

A végül majdnem kétórás beszélgetés résztvevői eltérő irányzatokat képviseltek, bár korántsem jelenítettek meg minden érintett nézőpontot. Olykor parázs vita is támadt a folyamatok értelmezéséről, magukról a történeti tényekről. A közönségben számosan érkeztek máshonnan, még az ország távolabbi részeiből is, kevesebben Monorról, ami komoly kérdés elé állíthatja majd a szervezőket: érdemes-e nyitni az országos közéleti témák felé a helytörténetiek mellett? A jelenlegi, már károsan felfokozott közhangulat indokolná, hiszen a talán még nem végzetesen megosztott csoportok előbb-utóbb kinyitják a magukra zárt szekérvárakat, újra elkezdik keresni a kapcsolatot a más szekérvárak népével, és érdeklődve fordulnak a történelem felé, hogy megtudják, mit taníthat az számukra.

Fekete Rita, Schiffer András, Borvendég Zsuzsanna és Bogár László

 

 

Hogy ez illúzió-e vagy sem, az nemcsak Monoron érdekes, hanem országszerte.

„Fogalmazhatnánk úgy – írja Csengey Balázs apja naplójához fűzve –, hogy a közös gondolkodás és kulturált eszmecsere utolsó, Édenből való kiűzetés előtti állapotát mutatja meg nekünk a monori találkozó, amikor az egymástól eltérő gondolkodásmódok még igyekeztek meghallgatni a másikat, és kocsmai veszekedés helyett érdemi diszkussziót folytatni. Az utókor számára talán éppen ezért a heterogén egység szinonimája lett Monor, az elveszett ártatlanságé, de ha jobban megvizsgáljuk, ez a bűnbeesés előtti állapot sem több, mint illúzió, egy pillanatfelvétel, ami Donáth [Ferenc] 1986-os halála miatt megismétlés és előremutató eredmények nélkül maradt.”

A szerző a Monorért Baráti Kör elnöke

 

Nyitókép: A június 14-i emlékműsor plakátképe

 

A fotókat a szerző készítette.