Ma is előttem van az az eldugott vidéki kis utca, amelynek könyvesboltjában annak idején, fiatal költő koromban megvásároltam A birodalom ezredesét. Már ott, a vendégség ideje alatt elkezdtem olvasni, s teljesen magába szippantott.

Négy verset olvashatnak a költő – fogalmazhatunk így – visszatérés-kötetéből, az Eső előtt hazaérni című verseskönyvből. A legkisebb királyfi itt már nem fiatal, felértékelődik a jelen, de megjelenik a mester, Oláh János is, aki útjára indította az akkor még ifjú legkisebb királyfit.

Azt hiszem, leszedem az asztalt. / Nem várok rád többé. / Ne nézzük tovább a kihűlt terítéket. / Az utolsó mondatot / még lekoppintom, vagy elsercintem, / ahogy régi gyertyákat szokás…, / azután már csak az orromba facsarodó füstcsík, / amitől végül elerednek a könnyeim.