Szerző: Szentmártoni János
Szentmártoni János két verse
Azt hiszem, leszedem az asztalt. / Nem várok rád többé. / Ne nézzük tovább a kihűlt terítéket. / Az utolsó mondatot / még lekoppintom, vagy elsercintem, / ahogy régi gyertyákat szokás…, / azután már csak az orromba facsarodó füstcsík, / amitől végül elerednek a könnyeim.