A szellemi örömökre való törekvés visszavonulóban van. S e folyamatot a szépséget tagadó, rozsdás vasakból, illetve korhadt deszkákból eszkábált „műalkotások” csak felerősítik. Ráadásul ezek még a toprongyban divatozóknak sem kellenek.

Történelemünkben sokszor, így 1956 kapcsán is gyakran csupán érveket keresünk a maguk igazolására és ellenfeleink lejáratására. Salamon Konrád történész néhány tűpontos mondatban emlékszik meg győztes, majd levert forradalmunk össznemzeti és nemzetközi jelentrőségéről.

Az először 1936-ban megjelent könyv szerzője, aki húszévesen, 1916 nyarán esett orosz fogságba, művében lebilincselően számol be sorsáról, ismételt szökési kísérleteiről, s végül hazajutásáról.