Radvánszki Levente a személyes kéznyom – úgymint ecsetnyom – helyét keresi az elbizonytalanodott posztdigitális valóságban. A festmény létén töpreng. Azon, hol egzisztál a kép a digitális és reális között ki-be járó vizualitás kortárs pillanatában.

A második kihulló szaki már benyomta bennünk a dühös ügyfél panaszgombját. A radarról eltűnő, egyszer szuszogva-káromkodva bejelentkező, majd telefont kinyomó szerelő után a központban ülő különféle státuszú személyekkel folytattunk informatív eszmecserét.