Ötven éve halt meg Németh László, a huszadik századi magyar irodalom és gondolkodás egyik legkiemelkedőbb, egyben legellentmondásosabb alakja. Az általa alkotott nemzetragasztó metafora a magyar irodalom (és kultúra) évszázadokon át ható erejére és szerepére utal, de ezt az ő személyére és életművére is joggal vonatkoztathatjuk.

Könnyen lehet, hogy a nagy mesemondó regényein keresztül önnön élettörténetébe is beleírt egy kalandos epizódot, amelynek valóságmagvát nem találja az egykori forrásokat vizsgáló történész. Kapott vagy sem komáromi menlevelet Jókai Mór, az bizonyos, hogy a becsületes tardonaiak megőrizték ottlétének titkát.

„Meg kell tanulnunk vágyakozni arra, ami a miénk.” Simone Weil francia filozófus, esszéista ismert gondolatával gyakran találkozhatunk cikkekben, esszékben, ünnepi beszédekben, idézet- és aforizmagyűjteményekben.