◼A trianoni békediktátum volt a külső indíték Elek apó hazatérésére, de bizonyára lehettek személyes okok is, ugye?
Benedek Eleket a honvágy hozta haza. „Ebbe a házba be van falazva a lelkem, a téglákat, melynek minden darabja egy-egy könyv, az én véremmel kevert mész ragasztja össze” – írta kisbaconi kúriájáról, melyet 1898-ban építtetett. Azóta még jobban kísértette a honvágy. Végleges hazatelepedését azonban külső körülmények is befolyásolták. Az 1919-es budapesti kommunista hatalomátvétel után betiltották a szívének oly kedves gyermeklapot, a Jó Pajtást. A legnagyobb fiát, Marcellt ért támadások és a felesége miatti antiszemita hangulatkeltés is nagyon megviselte, a trianoni trauma nemkülönben. Az őszülő mesemondó kedélyállapotát az elkeseredés, a kilátástalanság, a társadalmi-politikai kiábrándultság és a szülőföld iránti aggodalom árnyékolta be. 1920 őszén ezzel a felkiáltással zárta Édes Anyaföldem című önéletrajzi regényét: „Tavasz nyíltán hazamegyünk, Mária!”
◼A hazatérése és nyolc évvel később – szintén augusztusban – bekövetkező halála közti időszak szüntelen küzdelmekkel telt. Elek apó Kazinczy-féle szerepet vállalt: az erdélyi magyar irodalom bölcsőjénél bábáskodott. Mesélne részletesebben erről a küldetésről?
Hazaköltözése után egy esztendeig – korábbi fogadalmához híven – ki sem mozdult portájáról, csak a temetőbe, hogy szülei és János fia sírját gondozza. A Petőfi-ünnepségek szervezőinek felkérésére 1922. július 31-én, a fehéregyházi emlékhelyen vállalt először nyilvános szereplést. Ezt követően korát meghazudtoló lendülettel – hatvanhárom éves már elmúlt – vette ki részét a trianoni diktátum utáni erdélyi magyar irodalom elindításában, az anyaország és Erdély irodalmi szálainak újrafűzésében. Erdély-szerte tartott előadásokat Petőfiről és Adyról, vagy éppen Budapesten Mikes Kelemenről. 1924-ben – ideiglenes budapesti tartózkodása idején – Erdélyi történetek címmel erdélyi elbeszélő antológiát jelentetett meg az Athenaeum Kiadónál, amelyhez előszót írt, és korábbi kapcsolatait mozgósítva elérte, hogy a fővárosi lapok is közöljék erdélyi írók tárcáit, elbeszéléseit. Itthon, Erdélyben megvívta híres irodalmi pereit: megvédte Makkai Sándort az Ady-könyve kapcsán ért támadások miatt, elismerő kritikát közölt Tamási Áron Szűzmáriás királyfi című regényéről, amiért személyeskedő támadás is érte Szabó Dezső részéről. Harcos apostolként igyekezett Kolozsváron a Pásztortűz, illetve a Keleti Újság köré tömörült irodalmi körök és értelmiségi holdudvarok között feszülő világnézeti és értékrendi ellentéteket oldani. Összefogásra kérte őket az erdélyi magyar irodalom érdekében.
Életének utolsó éveiben újabb szerepvállalás kezdődött. Tehetséges ifjú csapattal felolvasó körútra indult – amelyet ő székely ,,truppnak” nevezett –, hogy az első világháború után született magyar irodalmi alkotásokat népszerűsítsék, ezáltal egzisztenciát is teremtve a részt vevő fiatal íróknak: Tamási Áronnak, Bartalis Jánosnak és Szentimrei Jenőnek, alkalmanként Nyírő Józsefnek, Kacsó Sándornak és Tompa Lászlónak. A csoporthoz tartozott még Ferenczy Zsizsi népdalénekes, Szabó Géza zongoraművész és György Dénes szavalóművész. Több mint negyven erdélyi és magyarországi településen tartottak zenés irodalmi esteket. Így bábáskodott Benedek Elek az ifjú alkotók irodalmi kiteljesedése érdekében, a nemzetféltés jegyében küldetésének tekintette a társadalom nevelését és felemelését. Mindeközben szorgalmasan szerkesztette a szívéhez oly közel álló gyermeklapját, a Cimborát.
◼Még 1979-ben olvastam Szabó Zsolt kötetében egyik levelét, amelyben ezeket írta: „Magyarságunk szempontjából olyan fontosnak tartom a jó gyermekújságot, hogy ezért kész vagyok minden áldozatra, s ennek tulajdonítsd, hogy nem vállaltam munka nélkül a főszerkesztői címet…” Milyen szerepet töltött be a híres Cimbora a Kárpát-medencei gyermekvilág életében?
Már a Cimbora alcímei is beszédesek: „Jó gyermekek képes hetilapja”, később pedig ,,Románia és az utódállamok egyetlen magyar nyelvű képes gyermeklapja”. A Kárpát-medence valamennyi magyar nyelvterületén terjesztették, sőt egyes példányai az Egyesült Államokba is eljutottak Tamási Áron révén. A Cimbora 1922 februárjában indult Szentimrei Jenő kezdeményezésére, kiadója Szatmárnémetiben volt. Néhány lapszám megjelenése után kérték fel Benedek Eleket főszerkesztőnek, mivel egyedül Elek apó rendelkezett megfelelő tudással és tapasztalattal egy nívós gyermeklap működtetéséhez az akkori Erdélyben. „Ennek az újságnak minden sora egy szent célt szolgál: nemesen, emberségesen gondolkodó, művelt magyarokká nevelni titeket” – vallotta fiatalos lendülettel. A legjobb erdélyi magyar írókat, költőket vonta be a munkába az ő ,,Cimbora-unokái”, az anyaország határain túl rekedt kicsi olvasói számára. Mesék, versek, mondák, erkölcsi nevelő célzatú gyermekirodalmi alkotások, ismeretterjesztő cikkek, fejtörők, rejtvények, a magyar irodalom és történelem jelentős személyiségeiről és eseményeiről szóló beszámolók, krónikák egyaránt szerepeltek a lapban. Külön ki kell emelnem a Cimbora Elek apó üzeni című rovatát, melyben mindig válaszolt a kis olvasók leveleire. Dicsérte és buzdította őket. Jóindulatúan javítgatta helyesírási és fogalmazási hibáikat, ahogy ma mondanánk, iskolapótló távoktatást végzett. Ez a temérdek missziós munka, a gyermeklappal kapcsolatos fokozódó pénzügyi gondok, majd a Cimbora megszűnése miatti elkeseredése siettették a halálát. 1929. augusztus 17-én végzetes agyvérzés érte. Korábbi fogadalmuk szerint felesége követte őt a halálba, így a házaspárt együtt temették el a kisbaconi temetőben. Elek apó sírfelirata – amelyet nem sokkal halála előtt fogalmazott meg – írói hitvallásának is tekinthető: „Jézus tanítványa voltam, / Gyermekekhez lehajoltam, / A szívemhez felemeltem, / Szeretetre így neveltem.”
◼Köztudott, hogy Benedek Elek nemcsak író volt, hanem az ország egyik első – és egyedüli független – ellenzéki publicistája is. Államtól, egyháztól, politikai pártoktól, üzleti vállalkozástól nem fogadott el anyagi támogatást. Az előfizetők pénzéből akart megélni, akiket az írásaival szolgált. S minthogy ezek többnyire szegények voltak, Budapesten a politikai napi- és hetilapjai sorra elvéreztek. Hasonló okok miatt szűnt meg a Cimbora is?
Elek apó Kisbaconban szerkesztette a Cimborát, de a szatmárnémeti kiadó hibájából, gondatlanságából sok előfizető lemorzsolódott, fokozatosan csökkenteni kellett a megjelenést. Az egyre sorvadó lap megmentése érdekében banki hitelt vett fel saját felelősségére, magas kamatú törlesztéssel, de sajnos ennek ellenére 1929 júliusában megszűnt. Minthogy a hitel teljes visszafizetése a Benedek Elek halála utáni időszakra is átnyúlt, gyermekei vállalták a végtörlesztést. Nagy kár ezért a kiváló munkatársakat foglalkoztató, magas erkölcsi és irodalmi színvonalat képviselő lapért, amely határon túli kis olvasói körében is segített a magyar nyelv és nemzettudat megtartásában. Maléter Pál például, aki Felvidéken, Eperjesen született, tízévesen már olvasta a Cimborát, és levelezett Elek apóval.
◼Nemcsak a kisebbségi sors, a tehetség és szorgalom, de a nagycsalád feje is beszél Elek apóból. Hány gyermeket nevelt, és hogyan alakult családjának sorsa másod- és harmadíziglen, melynek a felesége révén immár Ön is része lett?
Benedek Elek 1884-ben vette feleségül a szegedi Fischer Máriát. Budapesten ismerkedtek meg, és telepedtek le. Házasságukból hat gyermek született, három fiú és három lány. A hat gyermek tizenkét unokát és húsz dédunokát adott a családnak. Utóbbiak egyike a feleségem: Bíróné Bardócz Enikő, aki Elek apó legkisebb lányának, Rózsának az unokája. Mind a hatan tanítóképző főiskolát vagy egyetemet végeztek. Négyen Magyarországon maradtak, ketten – Rózsa és Flóra – vállalták az erdélyi sorsot. Sikerült elérniük, hogy 1959-ben emléktábla kerüljön a Benedek Elek feleségéről elnevezett Mari-kúriára, majd, hogy tíz év múlva hivatalosan is emlékházzá avassák. A házban megtekinthető a dolgozószobája, az egykori nagy ebédlőben pedig régi és új könyvei láthatók.
◼Hogyan vált a Mari-kúria múzeummá, és ki működteti?
A Mari-lak két szobáját, az ebédlőt és Benedek Elek dolgozószobáját avatták emlékmúzeummá 1969-ben. Egészen 1997-ig a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum működtette, azóta a család tulajdonába kerülve magánmúzeum lett. Kezdetben Benedek Elek lánya, Flóra néni és családja fogadták a látogatókat, mint múzeumi alkalmazottak. 1997-től Szabó Réka dédunoka és férje, 2019 óta pedig a feleségem, Bíró Enikő és jómagam várjuk szeretettel az emlékmúzeumba látogató vendégeket. Lányaink családjaival együtt gondozzuk Benedek Elek hagyatékát, illetve gondoskodunk az emlékház és az emlékpark állagmegőrzéséről. Nyugalmazott pedagógusként a látogatók életkori sajátosságaihoz, illetve elvárásaihoz igazított tárlatvezetést tudunk biztosítani a nyitvatartási rend teljes idejében.
◼Gondolom, az emlékház megtekintése felér egy pedagógiai továbbképzéssel…
Évente látogatók ezrei keresik fel ezt a kis szigetet, mely védi és óvja Meseország nyelvét. Benedek Elek minden gyerek szelíd nagyapója marad, és egy évszázad múltán is sok-sok nemzedéket kalauzol a mesék csodálatos világába. Nem véletlen, hogy 2005 óta szeptember 30-án, Benedek Elek születésnapján ünnepeljük a magyar népmese napját.◼
