A Tokaji Írótáborban azt találtam egyszer mondani neked: irigyellek. Másoktól is hallasz ilyesmit?
Kevesen mondják, de sokan gondolják.
Alkotó emberként kíváncsi vagyok a titokra: hogyan lehet olyan sikeresen menedzselni magunkat, hogy ennyi lehetőséghez jussunk?
Az alkotást nem lehetőségként kapja az ember, egyszerűen megírja a regényeket. A többi aztán az olvasón múlik. Semmivel sem kaptam több lehetőséget másnál. Amit elértem, rengeteg munkával értem el. Mindig főállás(ok) mellett írtam, több mint harminc kötetem jelent meg huszonöt év alatt, miközben a szakmai pályámon is sikerült sok szép eredményt elérnem.
Már egészen fiatalon elbűvölte Bán Jánost, micsoda világok bomlanak ki a képzeletében egy-egy könyvet olvasva
Nem tudom, hogy a szó hagyományos értelmében vallásos embernek számítok-e, ám ha van köszönnivalóm Istennek, az nem a „lehetőségekért” van, hanem a tálentumokért, amelyeket kaptam. Úgy hiszem, ha kapunk valamit: tehetséget, kitartást, szorgalmat, bármit, már mi vagyunk a felelősek azért, tudunk-e élni vele, vagy sem. És még egyszer: amit elértem, azt nem a vak véletlen által elém hullott lehetőségek miatt értem el. Semmiféle ajtó nem nyílt ki előttem magától. Egyik eredmény kitárhat ajtókat egy következő lépcsőfok előtt, de az az ajtó soha nem nyílik ki magától, és nem egy „lehetőségosztogató” szellem nyitja ki azt. Magam szabom meg az utat, hogy merre tartok.
Bizonyos ajtókon kopogtatunk, másokon dörömbölünk, és van, amit buzogánnyal szakítunk be.
És persze vannak ajtók, amelyek soha nem fognak kinyílni előttünk.
Az írást tanultad, vagy autodidakta módon elsajátítottad, esetleg egyszerűen a véredben van?
Azt gondolom, hogy a mesélő-kedvet, érzéket örököltem. Gyermekként is felfigyeltek már erre. Szeretek történeteket mesélni, szeretem a nagy, epikus históriákat. Soha semmilyen módon nem tanultam az írásmesterség csínját-bínját. Nem voltak „műhelyeim”, nem jártam irodalmi összejövetelekre sem, nem ismertem bennfentes szalonokat, nem voltam tagja irodalmi asztaltársaságoknak.
Az író életében a nagy lépés a történelmi regények felé való elmozdulás volt
Bizonyosan sokan megkérdezték tőled, s én is megteszem: hogyan indult a pályád? Mindig, már kiskorodban író, filmes, újságszerkesztő és politikus – hiszen alpolgármester is vagy – akartál lenni?
Nagyon fiatalon elbűvölt, hogy micsoda világok bomlanak ki a képzeletemben egy-egy könyvet olvasva. Próbáltam elképzelni, milyen emberek írhatták ezeket a regényeket. Ettől függetlenül soha nem gondoltam volna, hogy egy napon majd én is írni fogok. Mégis, tizennégy évesen jelent meg az első folytatásos történetem a megyei napilapban, de ebben komoly szerepet játszott, hogy így próbáltam magyar irodalomból elcsípni egy négyest év végén.
Szakmai pályafutásom végképp nem volt tervezett.
Újságíró sem akartam lenni, de megtetszett ez a hivatás. Politikus meg végképp nem, és noha Kecskemét kulturális területért felelős alpolgármestere vagyok, nem tartom magam igazán politikusnak sem. Mégis van elképzelésem arról, hogyan lehetne fejleszteni városom kulturális életét.
Bán János a Hunyadi forgatásán
Ez a sokféle tevékenység hogyan fér meg egymás mellett? Vagy a te napod nem huszonnégy órából áll?
Igyekszem egyre jobban és jobban kihasználni az időt. Abból van a legkevesebb. Paradox módon az, hogy több mindennel foglalkozom, egyfajta harmóniát alakít ki bennem, és nem a feszültséget növeli.
Jó sok és igen vaskos regényed van. Mikor alkotsz?
Este, ha kell éjszaka, hétvégén, szabadság alatt. Mindig nagy öröm, ha végre írni tudok, egyfajta lelki megnyugvás, izgalmas szellemi játék. Így aztán számomra hatalmas luxus az ihletre várás. Az ugyanis jön; a szöveg, az adott történet beszippant, elkap, mint egy örvény. És sodor magával, alig győzöm leírni mindazt, ami ilyenkor feltárul előttem.
A nagy sikerre esélyes sorozat forgatásán a szultáni trónt is kipróbálhatta a történet szerzője
Az hogyan alakult ki, hogy te Bán János vagy, mégis Bán Mór az írói neved? Jól tudom, hogy Jókai Mór tisztelete okán vetted fel ezt az írói keresztnevet?
Meg kellett különböztetni az újságírói és az írói énemet,
a kettőt nyilván nem lett volna szerencsés keverni. És igen: a Jókai iránti tisztelet miatt választottam ezt a nevet, és mert úgy éreztem, markáns, jól hangzik. Mára az énem integráns részévé vált.
Sci-fi és fantasy műfajjal kezdtél, és nem is akármeddig jutottál, hiszen a Zsoldos Péter-díjat öt alkalommal ítélték neked. Innen hogyan jött a történelmi regény, az ifjúsági regények, a képregények és a filmek forgatókönyvei?
A nagy lépés a történelmi regény felé való elmozdulás volt. Olvasóként gyermekkorom óta nagy rajongója vagyok a műfajnak, és erősen hiányoltam a magyar könyvpiacról a sok kötetes történelmi regénysorozatokat. S persze kihívásnak tekintettem, vajon képes vagyok-e egy komoly történelmi témával is megbirkózni. A Hunyadi volt az első próbálkozás.
A mai napig szeretem írni az újabb és újabb köteteket.
Jól tudom, hogy a nagy múltú Kecskemétfilm Kft. ügyvezetője is vagy? A hazai animációs filmek gyártásához hogyan vezetett az utad?
Nem, már nem vagyok a stúdió vezetője, összeférhetetlen lett volna a mostani munkámmal. Egyébiránt Mikulás Ferenc, a kecskeméti rajzfilmstúdió alapítója és vezetője kért fel rá, hogy vegyem át tőle a stafétát. Amit azután néhány hónappal később vissza is adtam neki, mert felkértek a város kulturális alpolgármesterének.
És a Hunyadi! Hány kötetesre tervezed a könyvsorozatot és a televíziós szériát?
A Hunyadi regénysorozat – legalábbis jelen állás szerint – tizennégy kötetes lesz, vagyis már „csak” két kötetet kell megírnom a befejezéshez. Utána azonban rögvest következik a Mátyás király életét megidéző közvetlen folytatás, amely szintén hatalmas terjedelmű vállalkozásnak ígérkezik. Nagyon remélem, hogy jól haladok majd vele, hisz az utóbbi években – részben a tévésorozat előkészületei, forgatása miatt, no meg az egyéb regények, projektek okán – lassult a haladás üteme. A televíziós széria tíz epizódban dolgozza fel Hunyadi János életét, hihetetlen mennyiségű munkával, hitem szerint végre nemzetközi színvonalon. Izgatottan várjuk, hogy Hunyadi meghódítja-e a hazai és nemzetközi televíziós piacok közönségét. Remélem, hogy ez a magyar hőstörténet eljut majd a világ minden szegletébe.
Vörös szőnyegen a filmsorozat alkotói
Van saját könyvkiadód is, a Vaskapu. Ezt hogyan gründoltad? Számodra – visszatérve a német szó eredeti jelentésére – ez az alap lesz? Mármint könyvkiadással kívánsz foglalkozni?
Eredetileg azért hoztam létre a Vaskaput, hogy olyan, kis példányszámú köteteket jelentessek meg, amelyek fontosak számomra,
de nem biztos, hogy országos terjesztésbe érdemes bocsájtani őket. Így jelent meg többek között a Morgatópróba című, tárcanovelláimat összegyűjtő kis kötet. Később persze a Vaskapu révén jelentettem meg a Hollófiak című, fiataloknak szánt, gazdagon illusztrált kisregényemet is. Hogy mi lesz a Vaskapu sorsa? Egyelőre nem tudom. Lehet, hogy egy idő múlva minden könyvemet ez a kiadó jelenteti meg.
Ezen a platformon csakis saját szellemi termékeket kívánsz megjelentetni a későbbiekben is?
Nem, sőt! Boldogan kiadnék fiatal, vagy akár nem fiatal szerzők történelmi regényeit, sorozatait vagy más műfajú történeteit.
Hogyan látod te önmagadat, milyen ember Bán János, aki művészként Bán Mór?
Olyan embernek, aki még sok mindent szeretne megírni. Éppen ezért
az foglalkoztat a leginkább, mire jut időm a rengeteg tervből, elképzelésből.
Mit szeretnél: Bán Jánosként, azaz szerkesztőként, filmesként, közéleti személyiségként emlékezzenek majd rád, vagy pedig Bán Mórként, kinek neve eggyé forrt a Hunyadival?
Ha emlékeznek majd rám, és amíg emlékeznek, valószínű, hogy Bán Mórra emlékeznek inkább. Nem attól függ, hogy én mit szeretnék.
A cikk fotói Bán János archívumából valók
