Ez a másik ország történetesen éppen Németország, a szerző pedig a XX. századi világirodalom kiemelkedő alakja, Gottfried Benn (1886–1956). A polgári foglalkozását tekintve bőrgyógyász Benn élete nagy részé-ben tanult szakmájával kereste kenyerét, így betegei révén közvetlen kapcsolatban állt a valósággal, és az emelkedő életszínvonalat tapasztalva hatalomra kerülése után egész pontosan másfél évig még látott fantáziát Hitlerben. Ezt a véleményét Az új állam és az entellektüelek című rádió-előadásában a nyilvánossággal is megosztotta 1933 áprilisában. Kijózanodása nagyon hamar bekövetkezett, már 1934 végén belátta tévedését, amit persze már csak jóval szűkebb körben tehetett meg. Válaszul 1935-ben kizárták mind a birodalmi írószövetségből, mind az orvosi kamarából, és publikációs tilalommal sújtották, ám ennek ellenére Németországban maradt. Hogy meg tudjon élni, saját szavai szerint „az emigráció arisztokratikus formáját” választva katonaorvosként reaktiváltatta magát. A háború után aztán az amerikaiak tették feketelistára, ő maga pedig ismét bőrgyógyászként kezdett dolgozni Nyugat-Berlinben. 1948-ban, majdnem másfél évtizedes hallgatását megtörve Svájcban adta ki Statikus versek címen újabb kötetét, amely a líraiság olyan tökélyére jutott, hogy nevét többé nem lehetett elhallgatni, sőt egy csapásra hihetetlenül népszerű lett az olvasók körében. Egy kritikusa szerint a korabeli Európában alig volt olyan város, ahol legalább egy fiatalember ne rajongott volna érte, vagy ne írt volna verseket az ő modorában.

 
Németországban köztudottan nem ismertek, s ma sem ismernek tréfát a hitleri örökség felszá-molásában, nem bántak kesztyűs kézzel a gyanúba keveredett prominens személyekkel, írókkal, művé-szekkel, sportolókkal, tudósokkal sem. A német irodalomtörténet Gottfried Benn 1933 áprilisától 1934 végéig tartó ominózus másfél esztendejét is számon tartja, de nagyságát, jelentőségét senki nem vonja kétségbe. A témában járatlan politikusok pedig soha, még véletlenül sem szóltak bele örökségének megítélésébe.

Szabó Lőrinc és Keresztury Dezső már az 1930-as években fordította verseit, majd hosszú csendet követően gazdag életművéből 1991-ben jelent meg egy karcsú verseskötet az Európa Könyvkiadónál. És ha már a Nemzeti Alaptantervvel kezdtük: a Mohácsi Károly és Vasy Géza szerkesztésében 1999-ben megjelent Irodalmi szöveggyűjtemény a középiskolák negyedik osztálya számára szintén tartalmaz két Benn-verset: Férj és feleség átmegy a rákbarakkon és Statikus versek. Az előbbit Szabó Lőrinc, az utóbbit Nemes Nagy Ágnes fordította. Ajánlom ezt a nácizó dilettánsok figyelmébe, akik számára persze Gottfried Benn éppen olyan ismeretlen, mint Nyírő József vagy Wass Albert.