Az olajfák alatt
titkokkal vemhes éjszaka
a sötétségnek súlya van
a kert néma és nyugtalan
itt virraszt az Istenfia
parázsló nyelvén hő ima
a szív nehéz akár a kő
lakhatatlan ház a jövő
küszöbén nem lép át a ma
az Isten arca fönn a hold
a kertre le aggódva néz
egyszülöttének most nehéz
a Fiú tudja rá mi vár
a földi lét csak próba volt
mit emberként itthagyni fáj
