titkokkal vemhes éjszaka
a sötétségnek súlya van
a kert néma és nyugtalan
itt virraszt az Istenfia
parázsló nyelvén hő ima
a szív nehéz akár a kő
lakhatatlan ház a jövő
küszöbén nem lép át a ma
az Isten arca fönn a hold
a kertre le aggódva néz
egyszülöttének most nehéz
a Fiú tudja rá mi vár
a földi lét csak próba volt
mit emberként itthagyni fáj
Szent karácsony napján látta meg a napvilágot 1923-ban Hegymeginé Vilma asszony, aki a tavalyi Petőfi-évben huszonhárom Petőfi-verssel ajándékozott meg minket. A már sok éve világtalan hölgy százegyedik születésnapjára is tanulással és versmondással készült.
Én már találkoztam a karácsonyi Angyallal. Hétköznapi körülmények között, teljesen váratlanul. Egy megbeszélésre kellett mennem, és szokás szerint öt perccel elkésve érkeztem, így sietségemben minden körültekintés nélkül beálltam a bejárathoz legközelebb eső parkolóhelyre.