ébren voltam álmomban
egyik álmomban ébren voltam
másik álmomban legyőztem a halált
a harmadikban elindultam
én a legkisebb fiú
Budapestre a bölcsészkarra
Nagy voltam de húzott az Ágh
keseredett a Föld héja
volt aki azt hitte lapos és egyhelyben áll
hiába préseltem naplómba tulipánt
a rézerdőt bejártam napvilágnál
és sötétben is
jó volt esőben hazajönni
és azt hinni hogy rendben minden
sejtelmek mozdultak bennem
amikor álmodni kellett volna
magamból számkivetve
beragadtak a régi kapucsengők
apám Csöngén Weöres Sándor
apjától vett pulykatojást
egy téli vasárnap délután
elfelejtettem hogy írhatnék levelet
(cs)ellengett a néma kék idő
és Judit velem jött
írhattam volna neki levelet
és írtam is nem is egyet
és édesanyám is írt nekem
tudatta velem hogy már lépcsőn
lehet feljutni a dombra
és a templomban elektromosan
harangoznak
de a tömjén italt azt kerüljem
mert az árt legjobban
és bort is keveset
pénzt küldött hogy vegyek
egy fekete ruhát
hátha álmomban mégis meghalok
esőben hazajönni
hazafelé esett az eső
és olyan jó volt az esőben
hazajönni szombat este van
mindenkinek ahogy ez szombat
este lenni szokott nem péntek
este nem is vasárnap este
és nem a hó esett amikor
jöttem hazafelé szombaton
estefelé annyira jó volt
szombaton szabadon annyira
jó volt esőben hazajönni
és olyan jó hogy szombatonként
mindenkinek szombat este van
sokkal rosszabb lenne száraz
időben hazajönni szombaton
vagy más napján a hétnek de
elmenni hazulról nem olyan jó
mint ha mindig csak hazajönni
mikor elindultam nem esett
nem áztatta eső a kocsma
kerthelyiségében sem másutt
a székeket és asztalokat
jó volt ez is de nem annyira
mint az esőben jönni haza
hazafelé szombaton este
jó az esőben hazajönni
ebben a szkopjei esőben
kisfiam
tavaly álmodtam a fiamról
itt Szkopjéban azt hogy annyira
pici volt igaz hogy túl nagy én
se vagyok olyan felnőttesen
futballozott valami grundon
én azt mondtam neki: kisfiam!
kisfiam! elkezdett szaladni
nem értük el egymást sohasem
később sem született kisfiam
És mit gondolt Debreczeny György?
Kézzelfogható emlékek Ágh Istvántól
A szerző fotói
Tizenöt évesen kezdtem ismerkedni a kortárs költészettel. Akkori választásaim szerencsésnek bizonyultak: Rákos Sándor, Nagy László, Csoóri Sándor és Ágh István kötetei kerültek először a kezembe. Az emlék jelene, a Versben bujdosó, a Párbeszéd sötétben és a Jóslatok az újszülöttnek.
Későbbi életemben kettejükkel találkoztam személyesen is: Csoóri Sándorral és legelőször Ágh Istvánnal, 1974. március 11-én, könyvbemutatóján, amikor én még alig múltam tizenhat, ő pedig kevés híján harminchat éves volt. Hogy honnan emlékszem ilyen pontosan a dátumra? Valaki súgott nekem. Az általa dedikált kötet. Később is kapcsolatban maradtunk: gyakran megfordultam náluk a Laky Adolf utcában, volt, hogy a tanítást lógtam el. Türelemmel olvasta zsengéimet, emlékszem, egyszer egy soromat kijavította, erre: szájból véres szakáll, talán nem nagy baj, hogy az eredetire már nem emlékszem. Kötete hatására írtam akkoriban első, neki ajánlott, később is vállalható versemet. Esti rettegés volt a címe, 1982-es első kötetemben, az ellentétpárhuzamokban is szerepel.
Náluk találkoztam Hervay Gizellával, Kószó Marival (Zelk Zoltán M-jével), Tóth Bálinttal.
Ígérte, hogy majd bemutat a Napjainkban, de végül Tandori Dezső mutatott be a Magyar Ifjúságban nyolc évre rá, 1982-ben, nem sokkal első kötetem megjelenése előtt.
Mondta, hogy majd milyen szép lesz, ha neked is lesz feleséged, és majd te is fogsz csinálni gyerekeket. Ebben igazat kell adjak neki: feleségemmel, Juhász Zsuzsannával három gyermekünk született, és nehéz, de szép volt őket felnevelni.
Egyszer a költészet mibenlétét is elmagyarázta: ez itt egy doboz gyufa és kész.
Jól vagy? című kötetét 1977-ben így dedikálta: Debreczeny Gyurinak, nagy szeretettel, a jövő reményében. Aztán eljött a jövő, még ha nagy remények teljesüléséről nem is számolhatok be.
A Budafoki úton csak egyszer jártam náluk, később összetalálkoztunk a 86-os buszon, feleségével, Széles Judittal, a textilművésszel, aki számos kötete borítóját is készítette, épp hazafelé tartottak.
Utoljára a 2023-as könyvhéten találkoztunk, bottal jött, nem látott már jól, de amikor megkérdeztem, ki vagyok, mondta: Gyuri. Kötetet cseréltünk, én a Rekviemet kaptam. Ebből tudtam meg, hogy felesége, Judit már nincs velünk. Később még egyszer beszéltünk telefonon, azzal búcsúzott: Megjött, aki segíteni szokott nekem. Miatta mentem ki dedikálására a 2025-ös könyvhéten, de nem volt jól, nem jött el. Halála után vettem meg az Írók Boltjában a Már soha senkit.
Számos verset ajánlottam neki, egyszer prózáját, szkopjei naplóját írtam át versbe, és jó néhány versem született az ő inspirációjára. Íme, ez a három is ezek közül való.
Debreczeny György 1958-ban született Budapesten, költő, könyvtáros, szerkesztő. Húsz nyomtatott (verses)kötete és öt e-könyve jelent meg. A legutóbbiak: szitált szavak, Tiszatáj Alapítvány, 2025; amikor nem volt kedvem beállni a sorba, DunapArt Kiadó, 2025.
Nyitókép: Ágh István (fotó: Stekovits Gáspár/Wikimedia Commons)
