Gazfickóknak szóló alkotmány

David Hume régi meséje szerint,
akik akadályozzák az áhított
közjó kiépülését, mizantrópok. 
Machiavelli se dicsérte a hozzáállást.
A szilárd alap nem a polgár morálja,
hanem a törvényhozó jelleme.

Míg etikátlan övezet a piac,
csak familiáris ügy az erkölcs.
A tőzsdék egymásba zuhanása után
a mohóságot csak fékezni képesek.
Boswell szerint a legártatlanabbként 
űzött egyik foglalatosság a pénzszerzés.

Akkor is, ha az ego csak ritkán képes
jóként vagy akár rosszként megnyilvánulni. 

A méhek meséje

Mandeville szatirikus versének tükrében
nem szükséges építeni az erényekre:
alantas részekből áll össze a jó. –
A méhek önző éhsége és rivalizálása
élettel tölti meg a méhkasokat;
az erényesség elszegényítené a hierarchiát.

A méhek világa szépen szemlélteti:
az erős állami intézmények
(az ingatag egyének navigálásával)
kárhoztatással is elérhetik a céljaikat.
A nemzetek nem képviselnek erőt, ha kegyesek,
az irigység, a fukarság haszonra ösztönöz.

E dilemmát Adam Smith műve,
a Láthatatlan Kéz oldotta fel.

A. Smith: A nemzetek gazdagsága

Elfedte itt is a nagy könyv a szerzőt,
a Kirkcaldyban élt skót géniuszt,
Anyuka kedvencét a Mama Hotelben.
A gyötrődő, hipochonder szónokot,
munkamegosztások lelkes méltatóját
(volt, hogy egy üzemben a cserzőgödörbe esett.)

Mégis összeáll a törvényszerűségek rendje.
Tudja titkát az emberi erényeknek s a rossznak,
Mentő szalmaszálat is kreál: a tulajdon
elemein osztozkodjon gazdag és szegény.
Fejtetőre állt, zűrzavaros világuk
összehangolja a Láthatatlan Kéz.

Könyvében irányadó a szimbólum –
Miként gyarapodhat a nemzet gazdagsága?

Homo Oeconomicus karanténban

Élt egyszer egy gazdasági ember-lény,
Homo Oeconomicus volt a neve.
A közgazdászok mind rajongtak érte,
pedig önzővé és gátlástalanná vált,
s nem átallotta valóságban blokkolni
az együttélés törvényének érvényesülését.

Okos emberünk már matuzsálem,
„észszerű” döntései kevésbé hatékonyak.
Azonnal kész átvenni a helyét a törvények
és a morál elgondolt szinergiája.
Horatius Ódák könyve is visszatért:
erkölcs nélkül a törvények mire jók?

Mégis, e bálvány középszerűnek láttatja
az erkölcsi és a közéleti célokat.

Játékos típusok

Vannak a szentek, akik gyengébbek.
Visszafogják a nyereségvágyat.
Jelszavuk: mértéktartás és alázat.
A tőkefelhalmozás játszmáiban
nem várják el a maguk számára
a magas, egetverő hozamot.

A lojálisak még ellenszenv esetén is
határozott haszonra törekszenek.
De akik az irányukban kipróbáltak,
azokkal szemben neutrális felek.
A könyörtelenek viszont kíméletlenül 
behajtják a hasznot az összes szereplőn.

A három típus jól megél a piacon, 
de a könyörtelenek körében több a baleset.
Ösztönzés a posztmodern korban

Érdekeltté kell tenni őket a cél érdekében.
Motiválttá abban, amit csinálnak. 
A pozitív többlet az együttműködés titka.
Jól működik, ha minden a helyén van.
S a dolgozók megköszönik a sorsnak.
Amikor önmagukban hibát találnak.

A belső igény nem helyettesíthető.
A saját erő, amit az ember hozzátesz.
Mert be akarja mutatni a zsenialitását.
Valami egyéni újítást elővezetni.
Valami merőben frenetikus módszert.
Ez a monotónia elleni gyógyszer.

A vezérelv: mind a két félnek legyen 
ötlete ahhoz, amit célul tűztek ki!

Az „úttörők” elismerése

A szélvédőszerelők lelkesedése
nem a közjó előmozdításának fokmérője.
Bár egy kis prémium, díjak,
a tanács előtti kitüntetés átvétele
sőt: a tévében való megjelenés, 
előreviheti a nemes szándék kiépülését.

„Benne leszek az újságban, mint jó példa!”
„Rólam fog beszélni az egész város.”
Persze megjelenik a másik véglet.
„Elengedik cserébe az adóm felét?”
„Kitörölhetem az oklevéllel a poharam.”
A többség mégis ráharap az ajánlatra.

Hajlamosak vagyunk a dicsőséget lebecsülni.
Pedig az ügyek előreviteléhez kitűnően illik.