Korábbi két kötetének (Kutyameleg, Emésztőrendszer-váltás) megjelenése óta három év telt el. A Lények leginkább ennek az időszaknak a versterméseiből állt össze?

Az elmúlt néhány kötetem próza volt, a Lények előtti utolsó verseskötet a 2017-ben megjelent Gyásztánc. A Lények egy új hangot képvisel minden előző írásomhoz képest. Itt már nem a harsányság, a lázadás dominál, hanem a megfigyelés, a „lassan nézés”, a valóság átszűrése, a gondolatok letisztítása.

A fülszövegben Falcsik Mari art brut költészetként definiálja az Ön munkásságát. Egyetért ezzel a megállapítással?

Az art brut művészet fogalmát tág értelemben is használják.

Idetartoznak a gyermekrajzok, a pszichiátriai betegek művei, egyes művészettörténészek a primitív népek, a rabok alkotásait és az utcai művészetet is idesorolják. Ilyen értelemben nem art brut, amit csinálok. Viszont ha az art brutot mint ösztönös, nyers, akár durva művészetet vesszük, igen, valóban az. Az ilyesfajta alkotás számomra a leghatékonyabb, a legkevesebb kerülőutat használva. Ami nem azt jelenti, hogy az alkotófolyamat minden tudatosságot nélkülözne, hanem hogy a „korlátok” előrevigyék az írást, adjanak a szabad áramlásnak egy keretet, ami mások számára is befogadhatóvá teszi a gondolatokat, és megszabja azok irányát.

Verseinek képi világa szürrealisztikus, akárcsak a festményeinek. Utóbbiaknál érződik Jean Dubuffet hatása. Az avantgárd költők közül kik hatottak Önre leginkább?

Bármily meglepő, elsősorban nem avantgárd költőket olvasok, ám az avantgárd irányzatok beépültek a későbbi nemzedékek művészetébe. Akik egész biztosan hatottak rám, mert nagyon közel állnak hozzám: József Attila, Pilinszky János, Allen Ginsberg, Emily Dickinson. Kortársak közül Ladik Katalin, Falcsik Mari. Prózában Charles Bukowski, William Burroughs, Chuck Palahniuk, Csáth Géza. Minden, amit olvasok,

mindenki, aki körülöttem él, ír, hat rám.

Harmadik éve járok a Turczi István vezette Filter írócsoportba, ahol minden hónapban más szerző művével ismerkedem meg. Mert olvasás nélkül nem lehet írni. Szeretek és igyekszem minél több és többféle szépirodalmat olvasni, emellett érdekelnek a természettudományok és a pszichológia, ilyen tárgyú könyveket is gyakran leveszek a polcról.

Gulisio Tímea art brut kötete a neoavantgárd jegyeit hordozza, nem kevés társadalmi töltéssel

 

Ábrázolásmódjára a naturalizmus is jellemző, a költői eszközök mind az öt érzékszervre hatnak. Mennyire tudatos törekvés ez?

Nem tudatos, én így működöm.

Fontosak számomra az illatok, a hangok, a látvány, a tapintás és az ízek is.

Szerintem ezek nem is elkülöníthetők egymástól, együtt adják valaminek, valakinek a képzetét. Vegyünk alapul egy gyurmadarabot. Idézzük fel, milyen érzés gyúrni, hogy a tapintása hideg, majd testhőnktől felmelegszik. A gyurmának gyurmaillata van, óvodában mindenki megszagolta, és legtöbben meg is kóstoltuk. Annak is jellegzetes hangja van, ahogy a gyurmadarab a padlóra esik. Mindez együtt adja ki a gyurmaságot. Ugyanez a helyzet az ételekkel és az emberi testekkel. Az öt közül számomra legmeghatározóbb a szaglás, többen mondták már, hogy parfümökkel kellene foglalkoznom, mert rengeteg illatot, szagot tudok megkülönböztetni, és minden élményem erős szagemlékekkel társul. Sajnos ez nem mindig előny, mert bár jól jön, hogy főzéskor érzem, milyen fűszer maradt ki, de egy hőségben rothadó szemetes tartalmát elemezni nem annyira kellemes. Mégis önkéntelenül megteszem.

A Lényeknek van egyfajta szociográfiai jellege. Gyakori téma az emberi kapcsolatok kiüresedése, az elidegenedés. Ennyire érződik társadalmi szinten a szorongás az egyedülléttől?

A szociológiai jelleg fakadhat abból is, hogy szociális szervezést is tanultam, kis ideig ezen a területen dolgoztam. Az emberi kapcsolatok kiüresedése döbbenetes mértéket öltött, meglátásom szerint. Ennek megvan az egyéni szintje is, amit az ember a bőrén érez. Hogy egyre inkább az anyagiakon van a hangsúly, ha van pénz, akkor azért, ha nem, akkor azért. A hiányos kommunikációért lehet a social mediát okolni, de ez ennél összetettebb. Az emberek félnek az egyedülléttől, de nehezen tudnak másokhoz kapcsolódni.

Másik ismétlődő téma az öregedés, elmúlás. Az érzékenyítés is a célja?

Divatos szó az „érzékenyítés”.

Nem tudok egyértelmű választ adni. Nem gondoltam erre a versek írása közben, csak feltörtek mélyről, ahogy az lenni szokott. Ugyanakkor el tudom képzelni, hogy a befogadókat érzékenyíti az idős, beteg emberek iránt. Örülnék, ha így lenne, mert ők nagyon kiszolgáltatottak. Rövid időn belül több szerettemet is elvesztettem, így különösen élénken élnek bennem az elhagyatottság, szenvedés, egészségügyi tortúrák képei. A megértés, ha nem is vált meg, elviselhetőbbé teszi, ami még hátravan.

Az érzelmek, indulatok szinte fájó őszinteséggel vannak kimondva. Előfordult, hogy az olvasók a költői énjével azonosították?

Igen, sokszor. Ez elég kínos helyzeteket szült, például egy asztaltársaságnál valaki megdicsért, hogy „te aztán tudsz élni”.

Éveken át a lírai énemmel vagy a prózai elbeszélőmmel azonosítottak, tévesen.

Majd mikor személyesen találkoztunk, csodálkoztak, hogy nem is vagyok „olyan”, mint hitték. Valamennyire természetes, hogy a költői énnel, netán egy-egy témával azonosítanak, így működnek az emberek, egyszerűsítenek, és az olvasásba beleélve magukat, azt hiszik, ami le van írva, szó szerint igaz. Nincs is ezzel baj, míg egy egyes szám első személyben írt krimi írójáról nem hiszik, hogy megölte a szomszédját. Megszoktam az azonosítást, de nem törődöm bele, amikor tudomásomra jut, igyekszem elmagyarázni az illetőnek, hogy is van ez.

Végig komor hangulat uralkodik a Lényekben, de mintha hiányozna a feloldás.

Én az a gyerek voltam, aki dühös lett, mikor egy Stephen King-regény jól végződött.

Értem, hogy Amerikában kötelező a happy end, és hogy a művészet lényege felemelni az olvasót. Ám nem hinném, hogy csak feloldással lehet felemelni. Művinek, sőt hazugnak érezném feloldani a feloldhatatlant. Mert ha például hittel feloldható is az emberi lét tragikuma, az elmúlás, az én verseim világába nem illeszkedne a feloldás. Meglátásom szerint a lényegi mondandót semmisítené meg. Elnézést azoktól, akik lelkükben felkavart, rossz érzésekkel teszik le a kötetet.

A költészet és a festészet mellett zenei téren is tevékeny. Komor Zoltánnal közösen experimentális duót alkotnak. Mesélne erről a projektről?

Komor Zoltánnal régóta ismerjük egymást a Katapult Kortárs Alkotók művészeti csoportosulás által, melynek Zoli az alapítója. Ő is alapvetően ír, és ezenkívül belemerült a kísérleti zene világába, elektronikus hangszeréből, a fizikai érintés nélkül megszólaltatható thereminből kísérteties hangokat csal elő. Én erre szoktam improvizálni hegedűvel és különféle fúvós hangszerekkel.

2017-ben megjelent a Próbababák az űrből című experimentális zenei album,

amely egyesíti a kortárs klasszikus zenét a zajzenével. A lemez számaihoz Krebsz Áron készített videóklipeket. Néhány éves kihagyás után 2023-ban újra összeállt a duó, azzal a változással, hogy most Komor Zoltán készíti a vizuális aláfestést, és a hangzás is némiképp modernebb, kidolgozottabb lett.

Az Országút honlapján közzétette úti élményeit Szaúd-Arábiáról, amely az első fejezete egy hosszabb beszámolónak. Mely országokat ismerhetjük meg belőle?

A Szaúd-Arábia, Dammam után következő beszámoló Thaiföld fővárosáról, Bangkokról szól, Bangkok szaga címen. Maradva Thaiföldön, a soron következő Krabi és Koh Poda, Kis pihenő a rohanásban címmel. Ugyancsak thaiföldi helyszín, az utazás végcélja, ahol a legtöbb időt töltöttem, Koh Lipe, Majdnem Paradicsom és Komfort a komfortzónán túl, kétrészes beszámoló a szigeten töltött másfél hónapról. Ezután egy másfél órás hajóúttal Malajziába, Langkawiba jutottam, az ezt leíró beszámoló címe Majmok földje. Utazásom utolsó helyszíne Dubaj, A papírmaséváros.

Egyéb tervei a jövőre nézve?

Tudom, erre a kérdésre valami nagyon pontos választ kellene adnom, vagy legalábbis valami nagyon újító szellemű tervet felvázolni. Ám én tulajdonképpen csak folytatni szeretném, amit eddig is csináltam. Írni, írni, szépirodalmat és publicisztikát.

Jelenleg két köteten dolgozom párhuzamosan.

Az egyik a tőlem megszokott módon szürrealizmusba hajló, szerelmi tematikájú, a másik témáját nem árulom el, talán csak annyit, hogy a fiatalabb korosztálynak szól. A közeljövőben szeretném rendezni néhány kéziratomat, folytatni, javítani őket, elválasztani a konkolyt a búzától, elég sok minden halmozódott fel. A kicsit távolabbi jövőben szívesen megismerkednék számomra új műfajokkal, akár prózai terepen is.