ANNYI ÉV UTÁN
Annyi év után annyi év jön.
És annyi böjt annyi tor okán.
A szénakazal belülről szúr.
Késő van. És mindig késő lesz.
Hiába futsz a lélekszekér után.
OBSCULTA
Hallgass meg.
Tudom, egy élet sem elég hozzá,
és egy hosszú hallgatás is sok.
Tudom, hogy korlát minden,
semmi sem az, ami a képe,
és ez így is marad. Mégis, minden
odafordulás egy ősrobbanás.
És minden egyes repesz ott simogat.
AHOL KIFAKAD
Az a bizonyos teológiai hely.
Az ihleté. Ahol kifakad a gennyes seb.
Nem tudjuk helyre tenni, ide-oda
tologatjuk magunkban. Kényelmetlen,
mindenhol útban van, szorít, nyom,
kényes pontokat izgat. A tényekre
hivatkozunk, ami nincs, és a felelősségre,
ami mindig a másé. Amikor a fények
a szürke foltok. És ahol az utolsó szó
a vádé.
AZOKON A CENTIKEN
Mert mindig azokon a centiken múlik.
És a sebességen. Ahogy leszakadnak
rólunk a fölösleges göncök. Nagy
darabokban a lélek. Ahogy veszítjük
a súlyt, a kritikus tömeget.
Ahogy zsugorodik, recseg.
Amilyen gyorsan távolodsz.
A világtól, a völgytől.
Leginkább magadtól.
Tőled.
Ahogy elhagyod a neveket.
Ahogy kitalálsz.
