Az éjszakai ég egyik leckéje:
egy kölcsönfényű csillag
fényesebbnek tűnhet föl,
mint az igazi csillagok.
Az éjszakai ég egy másik leckéje:
egy távolabbi csillag régebbije
és egy közelebbi újabb fénye
egyszerre ér a szemedbe.
Mert egy baromállat vagy! – ordította Zoltán képébe, és úgy pattant fel István a billegő lábú presszóasztaltól, hogy a kávéscsészék megremegtek. Nem kellett hátrafordulnia, hogy lelki szemeivel lássa Zoltán arcán az annyira utált és irigyelt cinikus félmosolyt, amivel olyan jól tudta leplezni a felindultságát. Ez az, ami neki sosem sikerült.
Ami Balassinál már lehetetlen, az egy kortársnál megvalósulhat. A magyarórák klasszikus, szállóigévé vált kérdésére sorozatunkban maga az alkotó felel. Persze csak azután, hogy az olvasó is gondolt valamit, ami semmivel sem kevésbé fontos...
Nem volt igazán kedvem elmenni a veterán nagyfőnök köszöntésére. Nem mintha nem becsültem volna, sőt. Sokra tartottam Lajost, nagyon nagy név volt a szakmában, majdhogynem a klasszikusok közé számított.