Két ruhásszekrény közt állunk az aljzatbetonon.
Egy sámlin vájlingban víz és szappan,
mosakodni tanítanál, mintha csak
a zuhanykabint, vagy a kádat ismerném.
Gyerekként egy lavórban is elfértem,
de az öntöző vízsugarában fürdeni
egy-egy szőlősorban lefutott hossz után,
az volt az igazi megtisztulás.
A rögtönzött paraván mögül
úgy nézünk ki a képzelt
nappaliból a fő utcára,
mint aki belógott a strandra.
A mozdulatokat halkan magyarázva
szappanozod be magad, aztán engem,
végül mosolyogva öntjük magunkra,
aztán egymásra a vizet, és arra gondolok,
milyen kár, hogy betemették a házak előtti
kacsaúsztatók gödreit. És már lubickolunk
