Főzöl nekem kávét, írok neked napsütést.
A pult mögött állsz, sokadik órája már. Előtted pénztárgép, sorban nyüzsgő emberek. Szemben táblaüveg padlótól plafonig, ajtótól ajtóig, kívül a park. Ott, a bokrokon túl, ott a napsütés.
Kezeden neon fehér fénye, közel pedig a park, onnan jöttem én is, ott ültem alig egy perce, arccal a nap felé, mint régi sámánok, befogadva a százötvenmillió kilométerről nyolc perce elröppent eredendő energiát.
Napéjegyenlőség van, őszi. Számolgattam is csukott szemmel, akkor ma úgy negyvenhét fokos szögben delel, persze csak itt, nálunk. A Déli-sarkon épp a horizonton köszöntik minden nép első istenét, hat hónap sötétség után most fél évig sütheti az arcukat.
Téged nem süt, kezeden neon fehér fénye. Hívlak a parkba, mosolyogsz, nem jöhetsz, ilyen a munka. Kérdezlek, mosolyogsz, este lesz már, mire végzel, naptalan séta hazafelé, egész héten, minden héten.
Elfogytak az emberek, kérdezel, mesélek, mesélsz.
– Volt egy hajnal kétezerhétben…
– Emlékszem, ahogy a tenger fölött, narancssárgán, vörösen…
Napfelkelték, naplementék emlékei a pult fölött, kezeden neon fehér fénye.
Napozunk hát gondolatban, tetszik a téma, a nyári napfordulón születtem, a legenda szerint esti napsütésben. Aznap majd hetvenfokos szögben delelt, hogy kísérjen azóta is. Útjaimon személyesen találkoztunk sokszor, sok formában, északtól délig, kelettől nyugatig. Inti és Ré, az Andok és Egyiptom napisteneinek a sugaraira Amateraszu és Szól, Japán és a vikingek napistennői ragyogtak vissza. Itt vannak mind ők is a parkban, néhány méterre a pultodtól, ami nem ereszt, kezeden neon fehér fénye.
Kávét darálsz, felnézel, a mosolyod is napfény. Napfénnyel működsz, napfény minden erőd. Napfénytől nem fagysz meg, napfényt ad vissza a szén és a kőolaj. Napfény építette a kalóriát a búzába meg az almába, napfény az energia, amit a sejtjeid kibontanak, mikor dobban a szíved, mozdulsz, élsz. Napfényből jött az elektromosság, ami ide-oda fut az agyadban, amikor valami szépre gondolsz. Napfény, ha mosolyogsz.
Napfénnyel emelem a kezem, napfény ujjaim hegyében a meleg. Van nálam egy papírlap, kérek egy tollat.
Főztél nekem kávét – írok neked napsütést.
