Írógép az ódához
a képernyőn forradalom élő adásban
nyugat felé süvítnek helikopterek
éjjel kétórakor
elgondolkodtam hol a legközelebbi nyugat
nyolcvankilenc decemberében
állítólagos kivégzés képeire várva
keresztény gyűlölettel acsar szívemben
alultáplált hittel hév hajnali órán
egyik fiamat tankok között látták
másik fegyverrel hasal az aradi hídon
koszorút visz agyonlőtt bajtársnak
banánt eszik erdély túlsó végén
mi jön még ránk
bekerítettek de meg nem ettek
újévi üdvözlet a kocsi szélvédőjén
death for death!
fuck you magyarország!
szopsz fasz!
kolozsvárott
a iancu huniade utcában
nyolcvankilenc decemberében
majd héttörpe kölyköt pofoztam volna
az ablaktörlők körül matatott
s csokor hóvirágot leltem keze nyomán
miként szelídítsem hát vadállat gondolataim
rogyásig könyvvel a csomagtartó
mindig könyvvel
míg süvöltenek a helikopterek
hová készülsz angyal robbanótöltet nélkül
epévé változott a víz mondjátok meg dsidának
és hogy tündöklő gyilkos ifjúságunk
régmúltba perc alatt zuhan
Csend
Gyönyörű kőarcod az ablakon betekint,
Járkálok föl-le a borzongó házban.
Félelem-nyomok se bent, se kint.
Minden csöndes és logikátlan.
Csak a bombázni járó gondolat
Dörög tovább a képzeletben.
Mint a repülő ezredek,
Félelmetes és hihetetlen.
Ilyen e nyár – kissé közönyös.
Félelem-nyomok se bent, se kint.
Egyetlen szomorú bizonyosságom,
Hogy szép kőarcod az ablakon betekint.
Ebben a hallatlan nincs-időben
Nincs-kertedben zeng sok nincs-virág.
S úsznak házam előtt döbbent folyóban
Fulladásra ítélt tépett bibliák.
