Istenem.
Az az alkony.
A földbe döngölt örökzöldek.
A már üres úton horpadt pléhdobozok zörögnek.
Hasadt nejlonzacskók a bokrokon fennakadva.
Köpésbe ragadt csikkek a taposott fűben.
Istenem.
Ez a piszkos alkony
a hamis csillogású nappal után -
Mert semmi sem volt a híg fényben valódi:
sem a csődület, sem az ujjongás,
sem az integető pálmaágak
sem a fejhangon intonált hozsanna.
Egy álságos jelenet mozgatott bábjai voltunk.
Nem itt dőlt el a sorsunk.
Istenem.
Alkony van.
Kivérzett eufória.
A tömeg berekedt.
Vedel, zabál:
vacsorál.
a Tévé elé ül.
Új üvöltésre készül.
A "feszítsd meg" élvezetesebb.
A kereszthalál érdekesebb.
Istenem.
A nagypéntek a valóság.
Nem csap be engem.
A virágvasárnap illuzióját
engedd elfelednem.

Disztanszingold magad a gutától!
A nép régen nem sokat tudott a betegségek okáról és eredetéről, de a tudás és az ellátás hiánya miatt a gyógyításukról sem. Úgy tartották, hogy rontó, ártó erők hatására betegednek meg, és ellenvarázslattal próbálták orvosolni a szerintük démonok, szellemek, halottak lelkei vagy természeti erők okozta betegségeket.

Fortitudo
Ugyanazon a napon, amikor az oroszok felrobbantották a Dnyeper gátját, amely a roppant méretű mesterséges tavat védte, Annecyban, Franciaország egyik legszebb városában egy késes merénylő kisgyermekekre és tehetetlen öregekre támadt.

Úgy írni... nem tudnék többé
Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc Jókai számára élete legmeghatározóbb élményforrásává vált. 1899-ben, az események félévszázados évfordulója alkalmából írott visszaemlékezésében azt vallotta: „Az én életemnek is ez volt legeseménydúsabb korszaka, melynek hatása egész múltamra kiterjedt”.