(Kompozíció N1)
Ül egy férfi az óceán partján mögötte cinóber-alkonyat
galambszín kalapjába a tengert meri
Fénytelen szeméből nehéz könnyek peregnek a holdba
meri a vizet hajlong egyre sötétül még mindig meri még peregnek
? Mit akarsz makacs törpe : a tenger az enyém !
szeretem hallgatni ahogy dudorászol
! óceántól az érig visszajutni : összetolni hideg földrészeket ?
Fölriad – háta mögött az éj buja mészárszékei fölragyognak
már a lét tizenkét grádicsán botladozik megint : (nekünk csak háttal)
vézna vállával félresodorja az égbe szúrt tornyokat
elmenőben fülünkbe még székely falucska harangját csengeti
félúton megáll § eszébe jut § holdtól a könnyeit visszakéri
galambszín kalapját a vízen delfinek udvarolják körül
a tenger az enyém?
? óceántól az érig visszajutni
! mit akarsz makacs törpe
összetolni hideg földrészeket!
áll a férfi
az óceán partján bárdsuhanású hirtelen hajnal
galambszín kalapjából könnyeit meri
szemébe a hold pergeti istenek-hagyott tornyait
sötétül egyre: szálka a világ dobhártyájába szúrva: sóhajnyi ember
jéggé dermeszt amit dudorászol
(egyik oldalára fordul)
... kis népnek egyetemest? Luxus! Pirománia!
Ekkora lángoktól elhamvadnak mamutbirodalmak...
(másik oldalára fordul)
(Kompozíció N2)
Megint az ősz ember s a hontalan galambok
a hold mögül ezüstbe-hűlt hangok
szállnak kitépett nyelvű harangok
z emlékeznek
á valahol
l árnyéka van
l már
n a szélnek is
a valahol
k emlékeznek
a nép lelkében van valami: amit mi nem érthetünk
ne nyugtalankodj mégse ez már nem magyarország
ez már nem amerika
ez mindenek eredője ! TEMETŐ !
s hullanak rád mint nagypelyhű havak
kantátaprofánás ócska leiratok
– – – – – egy ember cantata profanát ír
Társas-játék egy csoport kantátaprofánát ír
NÉpi-játék egy nemzet kantátaprofánát ír
Kontinent-spiele egy európa cantataprofanat ír
Mondo-ludo egy világ kantátaprofánát ír
cosmos-play A mindenség írhat csak Cantata Profana-t
h ullanak súlyosan az utókor illatozó koszorúi; temetnek h
u valami van a lelkünkben amit nem érthet a nép u
l ne szólíts igruskának galambos kalapoddal játssz még l
l trojkán siklik szívem felé az orosz halál! feltámadunk! l
a a Teremtésben te következel – tenyeredben a létezés u
n lásd: a nép szívéből lakoltat ki a történelem n
a lásd: hazánk szívéből lakoltat ki a népdal k
k ne lásd – legyints; hűvösödik; a temetőt bezárják !
nem a halál: a föld íze undorít : egyszer
(harmadik oldalára fordul)
... kicsit el kell távolodnunk hogy jobban lássunk és értsünk –
és eltávolodtunk és látunk és értünk is immár – ...
(negyedik oldalára fordul)
(Kompozíció N3)
Már elég
Isten tüzes kardot nyelt : örvénylő szurok létezésünk
Hiába zongorázod véresre a parfümös hangversenytermeket
vigyázzmenetben járnak európa térképén az új karmesterek
i i i ó
g g k t
y y z r
á á s a
z z n b
z z i
m m v
e e a
n igorstravinsky r jelen (bokacsattanás)
e belabartok t Jelen (bokacsattanás)
t t z
b b s
e e
nem ez másik jelen ! Bokacsattanás (jelen)
mert nincs jele n az álom negatív tartományában
még keressük a házakat I a temérdek-mellű német berthát
pedig végleg elolvadtak N és elolvadunk mi is egyszer
a világ elhasznált eszmék C kerengő radioaktív kukája
csak a szerkezetek S ragyognak tovább romolhatatlanul
kristálypontokat találni J melyre a zokogás kifeszíthető
a függőleges tengerek E grammatikáját megérteni: feladat
tizenkétvonalas kottákon L rögzíteni a halál metafizikáját – bár
a zenének nincs tartalma E megszerkeszteni a kifejezhetetlent mert
nincs jelen nincs jelen n incs jelen nincs jelen
– – – a jarmolinci vásáron
mézeskalács huszárt vettem neked – – –
emlékszel?
(ötödik oldalára fordul; és már nem remél)
(álom a 413-as demokráciában (1984) )
