A tó filmje, ez a címe. Rátóti Zoltán előadásában elhangzott a rádióban. A későbbi felkéréseknél is megmaradt az izgalom, és hálás lehetek, hogy az izgalom mindig átváltott inspirációvá, és végül örömmé, amikor befejeztem az írást. És minden felkérésre írott versem megjelent folyóiratban vagy internetes felületen. Úgy illik, hogy megnevezzem azokat, akik versek írására kértek fel. Sajnos nem minden névre emlékszem, de Ferencz Győző, Pécsi Györgyi, Turczi István, Varga Melinda, Jenei Gyula, Lackfi János, Zsille Gábor már kért fel vers írására. Köszönöm nekik, mert mindegyik felkérésre íródott versemet szeretem. És ezek egytől egyig olyanok, amelyeket felkérés nélkül sosem írtam volna meg.

MI VOLT ELŐBB, a tojásrántotta vagy a tyúkhúsleves?
Ne zavarj most, két filmet nézek egyszerre.
Melyik kettőt?
Az Andalúziai kutya éji dalát.

SOK A TOJÁS, de kevés a fióka.

VAN BENNEM EGY furcsa beállítottság, miszerint makacsul hiszem, hogy a régen, a számítógépes idők előtt kiadott könyvekben nagyobb a pontosság, kevesebb a hiba, a téves hivatkozás. Tegnap a Margit híd budai hídfőjénél egy könyvszekér kínálatában megláttam és megvásároltam Babits Mihály Beszélgetőfüzeteit. A könyvet a Szépirodalmi Kiadó adta ki 1980-ban. „Jöjjön haza édesanyám” – írja egy helyen Babits, és mellette a magyarázó jegyzet a következőt állítja: „A Kádár Kata című magyar népballada refrénszerű sora.” Sajnos ez tévedés, ez a híres sor A rossz feleség című balladában ismétlődik jó néhányszor. Ha máshonnan nem, a Székely fonóból ismerhetjük. 

BEETHOVEN NEM HALLOTT, neki írtak a füzetbe, Babits beszélni nem tudott, ő írt a füzetbe. És miket! Például ezt: „Inkább orfeum, mint morfium.” Méltó ahhoz, amit Kosztolányi mondott ugyancsak halálos betegen: „gézcsókom”. És az is közös a két közlésben, hogy a két beteg torokból egyik sem hangozhatott el, mindkettő „írva vagyon”.

HORRIBILE DICTU, az utókornak szerencséje volt azzal, hogy Babits Mihály a műtétei miatt elveszítette a beszédkészségét. Amit a környezetének akart mondani, leírta egy füzetbe, és a füzetek megmaradtak. Azt persze nem tudjuk, hogy a beszélgetőtársak mit mondtak, hiszen az nem maradt meg, de így is. Természetesen így az is megmaradt, amit Babits óvatosságból, jó ízlésből feltehetően soha nem tárt volna a nyilvánosság elé. Az ember mást (többet és szabadabban) mond, ha baráti környezet veszi körül. Egy példa erre. Weöres Sándornak „mondja” 1940-ben:

„Mikor olyan idős voltam, mint te, divatban volt itt Pesten a Bagavath-Gíta […] Szörnyű unalom és smonca, de ugy rajongtunk érte míntha a vílág titka benne volna […] De micsoda mélység Schopenhauer egyetlen mondata a Bagavath Gítához képest!”

„VOLT SZEGEDEN egy bolt, ahol fel volt írva: Tóth Jánosné gyékény-, talicska- és ültetnivaló apróhagyma űzlete.” (Babits, 1940) Ez majdnem olyan szép, mint Weöresnél az, hogy „Tóth Gyula bádogos és vízvezeték-szerelő”.

AZT HITTEM, hogy az „adamant” szóval egyedül Babitsnál lehet találkozni a magyar irodalomban. A Zsoltár férfihangra zárlata „messze Napokban tennen erőd / ráng és a planéták félrehajlítják pályád előtt / az adamant rudakat.” Oly káprázatosan szép, hogy az se zavarja az olvasót, ha fogalma sincs róla, mi az, hogy „adamant”. Erre a Simon Márton válogatásában megjelent 99 magyar vers című kötetben olvasom Tóth Árpád A Marson című versében, hogy „Jó gépem adamantin / Szárnyán zengett a drót, / Amikor lecsavartam / A gravitációt.” Annyi biztos, hogy az „adamant”, akár van, akár nincs, egy olyan gyémántkemény anyag, amely a valóságban talán nem, de nagy magyar költők verseiben mindenképpen létezik.

KÖZISMERT DOLOG, hogy Csontváry művészetének jelentőségét csak jóval a halála után fedezték fel. Az itthoni recepció jelentős eseménye volt az 1963-ban a Magyar Nemzeti Galériában rendezett nagy kiállítás. Az ugyanabban az évben forgatott Hattyúdal egyik jelenetében egy lakás falán látható a Magányos cédrus reprodukciója.

A HATTYÚDAL VÉGÉN a végtelenül szomorú Tamburás arról beszélt, hogy apja, a „fiumei postamester” gyerekkorában összetörte a hegedűjét. A filmbe nyilván nem véletlenül került bele ez a részlet, ugyanis a Tamburást alakító Páger Antalnak tényleg összetörte a hegedűjét az apja, a makói csizmadia.

A FRANCBA. A dalunkat elkaszálta a sanzonbigottság.

„EZ A MŰVÉSZET CSODÁJA, hogy az ember sokkal nagyobbat szarik, mint amekkora a seggén kifér. A művészet nyilván nem e világról való; az elemzés csak addig a kapuig tudja nyomon követni, ahol az ismeretlen kezdődik.” Az idézet Weöres Sándortól való, egy 1947-ben Fülep Lajoshoz írt leveléből. Miután rábukkantam erre az idézetre, bekapcsoltam a tévét, és az Alla Rustica című dokumentumfilm szereplője, egy tiszta arcú, aranyos öregember éppen arról beszélt, hogy az ember Isten nélkül mit sem ér, hogy meg kell köszönnünk Istennek a segítséget. És még efféléket mondott az öreg, küszködött a könnyeivel, én meg csak álltam, és megrendülten figyeltem rá. Weöres és az öreg erdélyi parasztember ugyanarról beszél. Weöres parasztosan, az öreg paraszt meg áhítattal, de ugyanarról. Se verset írni, se szénát gereblyézni nem lehet Isten segítsége nélkül.

A FESTŐK KOSÁRLABDACSAPATÁBAN játszik Seurat. Ügyesen mozog a pályán, de sajnos mindig gyorsan kipontozódik.

MANET-NAK VAN egy képe, melyet Monet-ról festett. Ül a csónakjában az ifjabb mester, és fest. Manet képén az is látszik, hogy mit. Vagyis látunk a képen egy Monet-képet, amelyet valójában Manet festett. A Manet-kép készen van, de az általa ábrázolt másik festő, Monet még nem készült el a sajátjával. Egy kész kép tehát egy készülőben lévő, de soha el nem készülő képet is magába foglal.

EGY MONDAT, amely nem hangzik el soha. „Godot úr, színpad!”

AZ EMBER IDŐNKÉNT rácsodálkozik arra, hogy régen olykor mit lehetett kimondani. Nyilván kontextusfüggő, és nincsenek általános szabályok. Tehát a rácsodálkozással is illik óvatosnak lenni. A gyilkos a házban van című 1971-es magyar krimiben a Kiss Manyi alakította szereplő szeretne kimenni a rendőrség által lezárt házból, és arra hivatkozik, hogy el fog késni a szentmiséről, ha nem engedik kimenni. Persze nem engedik, mire ő öntudatosan odavágja, hogy persze, ha azt mondta volna, hogy megy a Hazafias Népfrontba, biztosan kiengednék.