/Fotó: Részlet az előadásból. A Vörösmarty Színház felvétele/
 

A mű a honalapítás korába kalauzolja a nézőt. Sorsfordító események történnek 994 őszén, amikor Géza fejedelem összehívja Európa keresztény királyságainak követeit, hogy legyenek tanúi, amint fiát, a későbbi Szent István királyt megkeresztelik. Az ősi vallással való szakítás új korszakot hoz a magyarság történelmében, és ez a válaszút ezer év elmúltával is nyitva áll Magyarország előtt. Nyugat vagy Kelet? Merre tartsunk? A magyarság sorsát meghatározó kérdés 2020-ban is aktuálisnak tűnik.

Bagó Bertalan nem véletlenül választotta Szabó Magda történelmi drámáját. Az 1975-ben, az Az órák és a farkasok című kötetben megjelenő mű ma is gondolatébresztő alkotás.

A rendező elmondta, hogy mindig olyan darabot választ, amely illik a Vörösmarty Színház társulatához. Ez a szempont most is kulcsszerepet játszott, hiszen meggyőződése volt, hogy Gáspár Sándor Géza fejedelem szerepében és Kovács Tamás a keresztelésre váró Vajkként nemcsak a történelmi drámát viszi majd tökéletesen a színpadra, hanem az apa és fia között kibontakozó lélektani konfliktust is megjelenítik.

A rendező az előadás szövegezésénél hű maradt Szabó Magdához. Az írónő olyan nyelvezetet és formát használ, ami a kor sajátosságait mutatja. Bagó Bertalan és Tucsni András dramaturg csak minimálisan nyúlt hozzá a szöveghez, illetve kiegészítette azt egy színes bejátszással. Az előadás eseményeit ugyanis egy tévériporter (Pálya Pompónia) a helyszínekről közvetíti, ezzel csempészve be a jelent a régmúlt eseményei közé. Ezeket az összekötő szövegeket Tucsni András írta. Egyéb módosításokra nem volt szükség, hiszen az eredeti mű nyelvhasználatán a rendező nem akart változtatni.

Meg kell-e keresztelni Vajkot? – vetődik fel a történetet elindító, az állóvizet felkavaró kérdés, amely aztán indoka lesz sok hatalmi játszmának, árulásnak és kompromisszumnak. A történetből kiviláglik, hogy az életben való előrelépésért, a győzelemért bárki bármikor feláldozható, legyen az rokon vagy jó barát, az emberélet sem számít.

Az eredetileg kamaradarabnak szánt, három-négy szereplős előadást Bagó Bertalan nagyszínpadi produkcióvá alakította, kiegészítve a Rovó Tamás által koreografált táncosokkal és a Kricsár Kamill szerezte zenével. A pogány vallás híveit megjelenítő táncosok színpadra bekúszó mozgása a jelenre ható múltat szimbolizálja.

A változás tematikája átszövi a színművet. Ez jelenik meg a jelmezeket is megalkotó Vereckei Rita díszlettervező munkájában. A nyitott tér és az épülő katedrális is arra utal az előadásban, hogy a régi világot már lebontották, de az újat még nem építették fel.

A mű fajsúlyos gondolatokat fogalmaz meg: az ezeréves múlt arról tanúskodik, hogy a változásokért személyes áldozatok árával kell megfizetni. Három generáció története kerül egymás mellé: Gyuláé, Gézáé és Vajké. Sokan meghalnak, legtöbbjüket megölik, az emberélet nem számít, ha a reálpolitika céljainak megvalósulása a tét. A közönség hol nevet, hol megdöbben a bemutatott szörnyűségek láttán. Egy azonban biztos, állandó szomorúság nincsen, inkább kicsit olyan, mintha egy Tarantino-filmet nézne az ember, vagy egy Shakespeare-királydrámát olvasna; az irónia, a nyers humor és a tragédia mind részei a darabnak.

A dráma kérdések egész sorát teszi fel. El lehet-e felejteni a múltat, a fájó eseményeket? Meddig kell kitartani a meghaladott gondolatok mellett? Meddig mehetünk el az igazunkért? Szentesítheti-e a cél az eszközt? Az előadás ereje az ehhez hasonló kérdésekben rejlik, illetve abban, hogy ezek elgondolkodtatják a nézőt a jelenről. Ez az előadás tehát nemcsak a múltról szól, hanem arról is, hogy a Szabó Magda szövegében felbukkanó kérdések, gondolatok, dilemmák nagyon is maiak. Nyugat vagy Kelet?

A színház varázsa működik, hiszen annak ellenére, hogy a néző ismeri a történelmet, és ezáltal nincs benne kétség a végkimenetelt illetően, a színészek játékának köszönhetően mégis képes izgulni az események alakulása miatt.

Mindannyian tanultunk valamit Géza fejedelemről is, de az előadás jelentősen árnyalja ezt a képet. A darabban megismert fejedelem ellentmondásos személyiség, akinek tettei – gyilkosságai – akár a mai korral is párhuzamba állíthatóak.

Szabó Magda színpadi műve egyetlen nap történetét meséli el. Drámai jelenet, ahogy Vajk és Géza egymásnak feszül, általuk pedig a nemzedéki és ideológiai különbségek kerülnek felszínre. Nemcsak egy történelmi előadást lát a néző, hanem személyeket és elsősorban egy apa-fiú konfliktust.

Az előadás végén, amikor Vajkot megkeresztelik, a háttérben lévő állványzatról, az épülő katedrálisról a szimbolikus jelentőséggel is bíró figurák sorra ledőlnek, ezzel jelképezve, hogy a történelem új irányt vesz, és annak, aki nem adja fel a pogányságot, a vérét kell adnia a kereszténységért. Különösen mély hatást kelt, amikor a ceremónia elnémultával a darabot végigkísérő, többször felcsendülő Az a szép, fényes nap című dal tiltólistára kerül.

Az előadásban Géza fejedelem szerepében Gáspár Sándor látható, Vajk, a fia Kovács Tamás. Gyula, a fejedelem apósa Kuna Károly, Bönge, Gyula barátja Derzsi János. A főszereplők mellett a darabban Lábodi Ádám, Kozáry Ferenc, Kelemen István, Egyed Attila, Imre Krisztián, Pálya Pompónia és Rovó Tamás is szerepel.