A Darabokra tépve című nagyregény beilleszkedik az író sajátos prózai munkáinak sorába, folytatja azt, ugyanakkor újít. Egészen más hanggal találkozunk benne, mint amit eddig megszoktunk tőle. Jelzésértékű, hogy a könyv 2020-ban jelent meg, száz évvel Trianon után. Az olvasó tehát joggal gondolhat Trianon-regényre, de aki csak ezt keresné benne, csalódni fog. A szöveg több síkon fut, többféle műfajt és stílust vonultat fel. Történelmi traumánkra utaló regény, fontos kordokumentumokkal tűzdelve, ugyanakkor esszéregény, filozófiai traktátus, krimi, erotikus-szerelmi és fejlődés-
regény is. Hogy még izgalmasabb legyen, a szerző novellát, interjút, versbetéteket és leveleket épít be, rövid-
próza, újsághír és lírai betétek színesítik a könyvet.

A töredékesség, amelyet a mű címe sejtet, nemcsak a Trianonban szétdarabolt országra utal, hanem a karakterek személyiségében, lelki drámáiban is megmutatkozik. A hat felnőtt és a három egyetemista egymást keresztező élettörténetében mindennek megvan a maga helye és szerepe. Látszólag a regény hőseinek minden okuk megvan a boldogságra, ám ahhoz, hogy életük kiteljesedjen, a vélt és valós lelki sebeket feldolgozzák, számos kellemetlen, esetenként traumatikus tapasztalaton kell átesniük.

A regény cselekménye a kanadai Torontóban
játszódik 2019 tavasza és ősze között.

Richard sikeres ügyvéd, felesége, Melanie pszicholó-
gus, magánrendelővel, Thomas író, neje, Éva ingatlan-
ügynök, Paul filozófus, egyetemi tanár, George olajbányász, aki sokszobás házat vásárol, hogy a bérlői díjakból élhessen, hódolhasson szenvedélyének: a könyvtárak és antikváriumok búvárlásának. Három fiatal szereplővel ismerkedünk meg a regényben. Kennyvel és Fredyvel, akik az egyetem mellett autómosással szereznek pluszjövedelmet, valamint Suzy Langgal, aki a diáklányokra jellemző szabad életet folytat, testi vágyainak hódol – kapcsolata van a háztulajdonos George-dzsal, a szomszéd Kennyvel és (az ügyvéd) Richarddal is. A fiatal olvasók elsősorban ezekkel a regényalakokkal tudnak azonosulni, miattuk szippantja be őket a könyv. Az egyetemista figurák szerethetők, dinamikusak, ugyanakkor egyikőjük élete sem teljes, keresik a helyüket, az identitásukat.

A felnőtt szereplők közül mindegyik profi a maga szakmájában, csak Thomas elégedetlen írói teljesítményével, művei elismerésének hiánya veszi el az életkedvét, de végül megtörténik a csoda, váratlan szerződésajánlatot kap frissen befejezett regényének kiadására. A férfiak kitűnően teljesítenek az ágyban, a nők élvezik és szeretik a szexet, magányosan vagy „édes hármasban”. Gyermeket egyik nő sem akar, talán Évát kivéve. Richardnak nem lehet,
Thomasnak sem, Paul pedig esetleg vállalná, ha Me-
lanie is így döntene. Mindez azonban nem tragédia.
A Richardot és Melanie-t elválasztó törésvonal az, hogy nincs közöttük lelki kapocs, az anyagiakon és a szexen kívül semmi sem köti őket egymáshoz, két teljesen eltérő személyiség. És ehhez még Richard féltékenysége is hozzáadódik. Melanie dilemmája: vajon felcserélje-e Richardot Paullal. Paulban azt szereti, hogy rajong érte. Ugyanakkor attól tart, hogy a férfi nem lesz képes egész életét és lényét csak neki szentelni, háttérbe szorítva Cicerót, Lactantiust, Marxot és a többi kutatási témáját. Melanie-nak így Paul életében sem jutna nagyobb szerep, mint a férjéében, Richardéban. A nőnek mindez kevés, szexuálisan és lelkileg is. Igazán felszabadultan csak akkor érzi magát, amikor a két egyetemista fiú szeretkezik vele. Egyszerre. Ilyenkor fölényben van a nála fiatalabbakkal szemben, alárendeli őket a vágyainak, használja a testüket, amikor csak kedve szottyan rá, éppen ezért háborodik fel azon, hogy a fiúk vérszemet kapnak, és ők próbálnak újabb szexuális játékot kezdeményezni. Szuperszexualitásában tehát a hatalom a perdöntő. A legfontosabb számára az, ki dönti el, mi legyen, ki az, aki irányít.

Suzy története eltér ettől. A fiatal lány barátnőivel Horvátországban nyaral, egy buli után egyedül indul haza egy parkon át.

Három fiú követi, és megerőszakolják. Pszichés törést okoz a személyiségében az eset, szégyelli, hogy élvezte a csoportos együttlétet, és tudat alatt mindig is erre vágyott.

Izgalmas szereplője a regénynek Paul Harding, a filozófiaprofesszor. Kutatásainak, beszélgetéseinek, egyetemi előadásainak leírása kiegyensúlyozottságra és éles elmére vall. A filozófiatörténetből kiemelt témák rendkívül aktuálisak, és a könyv kontextusába illenek. Nietzsche véleménye a barátságra képtelen nőkről különösen érdekfeszítő, és ez visszatér Kenny White-nak, a professzor diákjának álmaiban, amikor a német mester filozófiájáról kellene felkészülnie az egyetemi vizsgára.

Egy másik téma – Isten viszonya a jóhoz és a rossz-
hoz – Suzy Lang személyiségét világítja meg. Semmi sem csak fehér vagy fekete, nincs kizárólag jó vagy rossz.

Érdekes jelenete a regénynek, amikor Paul a kávéházban egyik diákjával Marxról beszélget. Böszörményi itt kamatoztatja jártasságát a nyugati Marx-kutatásban, hiszen a könyv két részében két eltérő vélemény hangzik el a filozófusról: egy szövegkritikai, lélektani, később pedig egy filozófiatörténeti. Ugyancsak az író olvasottságát és széles látókörét dicsérik a könyvmoly George elmélkedései, valamint az erősen szatirikus újsághírbetétek. Joachim Guzmant, a drog-
bárót a világirodalom klasszikusai látogatják meg a börtönben, akik olasz, francia, latin nyelvű szövegeket magoltatnak be a maffiafőnökkel. Ezek a betétek pontosan követik a regény vonulatát, hiszen Dante,
François-Marie Arouet (Voltaire) és Aurelius Augus-
tinus Hipponensis (Hippói Szent Ágoston) jelennek
meg neki, viszik végbe a tanító munkát.

Thomas Larringen jegyzetfüzeteiben csillagászat, fizika, sci-fi, modern irodalom találkozik egymással, roppant izgalmasak az írói léttel kapcsolatos meglátásai, vívódásai, önreflexiói. Az olvasó új dolgokat tudhat meg Füst Milánról, Kertész Imréről, és megismerkedhet Nicolás Gómez Dávila, Enrico Caruso világával, de sok más érdekességgel is. Szó esik a véletlen szerepéről, a kiadók felelőtlenségéről, a kortárs irodalom rákfenéjéről. Böszörményi emléket állít a kanadai magyar emigráns társadalom egykori személyiségeinek, Kertész Sándornak, a Torontói Magyar Művész Színház igazgatójának, rendezőjének, Walter Istvánnak, Magas Istvánnak, a Kanadai Magyarok Szövetsége egykori elnökeinek.

Thomas Larringen egy magyar nőt, Tóth Évát vett el feleségül, akinek Margit nevű rokona leveleket küld a házaspárnak Magyarországról, ezekből bontakozik ki

a regény történelmi szála,
a Trianonnal kapcsolatos szegmensek.

Tóth Éva megtanítja a kanadai angol írót a magyar nyelvre, a magyar kultúra tiszteletére. Így Thomasnak alkalma van két nagy vendégszöveget elhelyezni jegyzetfüzeteiben: a Veesenmayer-jelentést (1943. december 10.) és Apponyi Albert Párizsban elmondott beszédét (1920. január 16). E két jelentős dokumentum révén Böszörményi kísérletet tesz Horthy Miklós szerepének korrekt megítélésére. Az első alapján világossá válik, hogy nem volt antiszemita, a második dokumentum kapcsán pedig felvetődik felelőssége a trianoni békediktátum aláírásában, illetve országgyűlési ratifikálásában. (Mi lett volna, ha Magyarország nem ismeri el, nem iktatja törvénybe a győzők „békéjét”? – ahogyan azt Törökország tette Atatürk vezetésével.)

A regény végére a szereplők személyiségfejlődése rév-
be ér, életútjuk a teljesség felé tart. Böszörményi Zoltán fejlődésregénye katartikus végkicsengésű, mindenki megtalálja a helyét.