KÖLTŐ:
Üdvöz légy, Mester! Feltűnt ama rés az időben,
mit szavaid jósoltak: szent prófécia telt be.
Nézd hát, rettenetes dolgok történnek a Földön:
itt van a járvány, és mindenhol terjed a Loimosz:
új, koronás kórtól tart, szenved az emberiség most.
Pusztul az élet. Fertőz gyorsan az ördögi vírus,
s nemcsak a testre veszélyes, megbetegíti a lelket:
tart az idős a gyerektől, s visszautálja a gyermek.
Rosszakarattal bántják egymást szerte a népek.
Lobban a vád, s a szorongásból vad gyűlölet árad:
„Ezt akarattal tették! Bosszuljuk meg a vétkest!”
Közben az éhínség közelít és roppan a bajban
fejlett országok sora, s gyűlnek a furcsa jelek még:
földrengés, meteor, menekültek, mintha világvég…
PRÓFÉTA
Hagyd el! Gyönge jajod szellő, sose ér fel az égig!
Nyughass és tűrd férfiasan, mit rendel a sorsod!
Mert meg kell történnie ennek – írva van ott fent.
Retten az emberi szív a csapások alatt, de a végzet,
hidd el, nem siet: illő célra jelölt az idő már!
Még nem a szörnyű harsona szól és hív a halál itt
most részvétlen, zord Kronosz nem pergeti perced.
Új Kairosz, szárnyas bölcsesség nyílik a térben,
mely kiemelheti lassan a sárból éteri képed.
Jó lehetőség újrateremteni titkon a létet!
Látod a Nagy Rendszert, s abban hogy bújik a lényeg?
Több az igazság, mint a te emberi, torz leleményed.
Félned nem kell, mert bár zúg körülötted az örvény,
nem fojt téged a gond, csak tartsd meg a mennyei törvényt!
KÖLTŐ
Szédelgek szavaidtól Mester, s vágyom a rendet.
Jól tudom én azt: élet-igétől izzik a tested.
Mégis. Száraz, tört falevélként zörg a hitem, s hogy
bűn szele fújt már messze az úton, morzsol az éjjel.
Mint búvópatak újra kitör tudatomban a kétely.
Gyenge vagyok. Nincs tűz szavaimban. Dermed a versem.
PRÓFÉTA
Költő vagy. Változtasd gyógyszerré, ami fájhat!
Tollad erősebb, mint hinnéd, s jó lelked a tinta!
Írj hát! Több vagy, mint amit érzel! Nézz a magasba:
ott áll ünnepi díszben a rejtett, ég-kapu nyitva!
KÖLTŐ
Bízom az Úrban. Nélküle nincsen forma csak árnyak.
Mély verem alján, mint a sugár ez a gondolat áthat.
PRÓFÉTA
Gondolj Jóbra, ha csüggedsz! És megtart ez a próba!
Isten nélkül tévelyedetten hullsz le a porba.
KÖLTŐ
Felfele esnék, sőt szabadulnék már az anyagtól,
csillog, csábít s mérgez közben e talmi higany-kor.
PRÓFÉTA
Ó, a valóság! Mennyire átüt rajta a látszat!
Érzékekkel a pillanatoknak gyors tüze játszhat.
Pillangóként verdes a szemhéj ős-paradoxont:
nincs ami van, hisz rögtön a múltba hanyatlik,
s arra törekszik a létével csak, hogy ne lehessen.
KÖLTŐ
Mondd hát, új Kairosz idején mit kellene tennem?
PRÓFÉTA
Mind, ami fontos, meglátod majd ily kegyelemben.
Légy türelemmel! Mert alakulnak most csuda-dolgok.
Hű szeretet s szép szolgálat vezet isteni célra,
hosszú álom után, ahogy ébred az emberiség ma.
Készülj! Fényből érkezik Ő, kivel összefogódzkodsz,
testté válik a szó és győz a sötéten a Logosz!
