A köttő

Így is lett, olyan rosszul voltam, mint a fene, de tudás egy cseppnyi se költözött a fejembe. Attól tartok, hogy én rontottam el a dolgot, a sör lehet az oka, hogy nem hatott a boszorkányság. Jaj, csak a polgi meg ne tudja! Ő akarta ezt az egész kiokosítást. Mindjárt elmesélem, hogy történt ez a dolog.

Petőfi Sándor vagyok, de a faluban mindenki csak Köttőnek hív, mert tudják, az igazi Petőfi Sándor nagy köttő volt. Engem egy apáca nevezett el így. Anyám, miután megszült, lepakolt a zárda kapujába. Ez január elsején történt. Az apáca, aki megtalált, nagy Petőfi-rajongó volt, ráadásul éppen január elsején történt ez az eset, amikor állítólag a nagy köttő is született, így Petőfi Sándornak nevezett el. Pletykákból tudom, hogy az apácának tetszett egy férfi, aki gondnok volt a közeli iskolában, Petőfi Jánosnak hívták. Szerintem inkább ez lehetett az igazi oka annak, hogy Petőfi lettem. Az apáca sokszor meglátogatott. Halála után hagyott rám egy kis pénzt. Néha imádkozom, ilyenkor megköszönöm a Jóistennek, hogy ilyen gondoskodó volt a kedves nővér, s tudta, mire lesz szükségem, ha ő meghal. Természetesen vigasztalásra, amit az örökségből vásárolt söröcske meg pálinka nyújt nekem.

De visszatérve a polgármesterre meg arra a Jókaira, akiről tegnapig soha nem hallottam, el kell mondanom valamit. Tavaly a polgi kitalálta, hogy vissza kell szereznünk a falu pénzét, amit előzőleg elvert szerencsejátékon. Mivel együtt nőttünk fel az árvaházban, szinte testvérek vagyunk, így minden bajával hozzám fordul. Akkor nap éppen egy ikont bütyköltem, amit egy fura csávó rendelt meg tőlem egy fotó alapján. Asztalos vagyok, meg jól festek is, simán lemásolok bármit. Amikor mondtam a férfinak, hogy az általa megrendelt ikont majd kiteszem a TikTokra referenciának, előkapott egy pisztolyt és megfenyegetett. Azt mondta, ha erről bárkinek beszélek, kinyír. Nem értem, mitől volt annyira oda, ez csak egy szentkép, csináltam én már hasonlókat a szomszédasszonynak, az meg aztán a piacon árulta őket. A pénzen megosztoztunk. Igaz, azok nem voltak ilyen puccos aranykeretben, de hát kicsire nem adunk. Szóval, jön a polgi, oszt mondja, hogy Sándorom, kitaláltam, hogy szerezzük vissza a falu pénzét. Megrántottam a vállam, hogy engem bizony nem érdekel, mert nem én játszottam el, hanem ő, börtönbe is őt viszik majd. Mikor látta, hogy nem akarok segíteni, megfenyegetett, hogy feljelent a hamisított szentképek miatt. Ezen végképp kiakadtam, mert én soha életemben nem hamisítottam semmit. Ekkor röhögni kezdett és kivette a kezemből az ikont. Ez szerinted mi?, kérdezte. Olyan hülye vagy, azt sem veszed észre, hogy bűnözőknek dolgozol. De nem nyomlak fel, ha most segítesz nekem. Mivel tudom, hogy a polgi sok iskolába járt, és okosabb, mint én, hittem neki. Meghallgattam az ajánlatát. Elmesélte, hogy a nagy köttő, Petőfi Sándor idén éppen kétszáz éve született, ami miatt most mindenki rá fókuszál. (Jó szó, most tanultam a polgitól.) Azt is mondta, hogy emiatt pályázhatunk mindenféle programokra, ami Petőfivel kapcsolatos. Sándorom, mondta, most kell meglovagolni, hogy nekünk van egy saját Petőfink. Csináltatok én neked olyan családfát, hogy abba maga a nagy köttő sem tudna belekötni. De valamit azért meg kéne tanulnod, ha nem akarunk lebukni. Írnod kéne, Sándorom, valami szép verset, vagy novellát, vagy akármit, csak hogy látszódjon a vérvonal. De hát olvasni is alig tudok, nemhogy írni, válaszoltam, és levert a víz. Nem gond, mondta a polgi, erre is van megoldás. Küldtem neked egy novellát, elolvastad-e? Azt Jókai Mór írta. Az a csávó zseni volt. Arra gondoltam, hogy Teri nénivel megidéztetjük a szellemét, és megkérjük, szálljon meg egy cseppet téged, vagy csak adjon valami tudást, hogy egy kicsikét megtanuljál írni. Ha ő zseni volt, ezt csak meg tudja tenni, pláne Petőfi Sándornak. Azt nem kell tudnia, hogy te nem az igazi vagy, majd azt mondjuk neki, hogy mégsem haltál meg 1848-ban, hanem bujkáltál és megöregedtél. Ne akadékoskodj már, hogy azóta eltelt több mint százhetven év. Egy szellem ezt honnan tudná?

Elég az hozzá, hogy másnap elmentünk Teri nénihez, aki nagy boszorkány hírében áll a faluban. Nincs olyan halott, akit jó pénzért ne tudna megidézni, de néhány tízezer forintért keveréket is gyárt minden bajra. Nagy meglepetésünkre azonban ezúttal azt mondta, ez most nem fog menni, mert a kovid óta eltűnt a képessége. Így mondta, képessége. Könyörögtünk neki, hogy próbálja meg. Közben hazaért a lánya, aki ordítozott, hogy anyám, azt ígérted, abbahagyod, nem volt elég, hogy a múltkor az a tévés lebuktatott? Hiába fizettél neki, ha megtudják, hogy újra bekamuztál egy szellemet, betesznek a híradóba. Miután kiderült, hogy Teri csaló, faképnél hagytuk, de ő este eljött hozzám. Áthívtuk a polgit, a javasasszony megkérdezte, kit kéne megidézni és mennyiért? Miután levette, hogy Jókai szelleme a polginak nagyon kell, azonnal előtört belőle a kofa, alkudozni kezdett. Azt kérte, hogy az ötvenezer forint mellett, amit helyben kellett neki fizetni, további tíz százalékot is adjunk majd neki a petőfis programok bevételéből. Miután Teri kezet rázott a polgival az üzletre, félrehívtam a barátomat és azt mondtam neki, ez nem fog összejönni, hiszen hallhatta, Teri csaló. Csak higgyél, Sándorom, az most nagyon fontos!, válaszolta a polgi.

Hamar belekezdtünk a szeánszba. Alig telt el pár perc, kopogást hallottunk a szekrény felől. Mind arra néztünk, és kővé dermedtünk. Ott állt Jókai Mór teljes valójában. Kicsit áttetszőbb volt, mint egy normális ember, de hát mit várjunk egy halottól. Teri vinnyogott, hogy uram Jézus, most segíts meg, ez tényleg egy igazi szellem! Azt is üvöltözte, hogy soha többé nem csal, ha ez az elhunyt lélek őt most nem viszi el a túlvilágra. Nem tudom, mi szállt meg, de a látványtól egészen megbátorodtam. Odamentem Jókaihoz, kezet nyújtottam neki és bemutatkoztam: Petőfi Sándor vagyok. Jókai átölelt és azt válaszolta: mester, tudtam, hogy nem haltál meg és Barguzinban bujkálsz, csak valahogy hidegebbnek gondoltam Szibériát.

Ahogy a polgira néztem, láttam, hogy kiugrik a bőréből az örömtől. Elnézést kért a szellemtől, amiért félrehívott, majd előadta nekem a nagy tervét. Sándorom, lelkendezett, nemcsak meggazdagszunk, hanem az egész világ rólunk beszél majd, jönnek a tudósok, a turisták, talicskával toljuk a pénzt! Kitaláltam a tutit! Jókait nem engedjük vissza a túlvilágra, neked meg írótanodát szervezünk. Az lesz a neve: Petőfi Sándor Írótanodája. A hirdetésbe nagy betűvel azt is beírjuk: SZTÁRELŐADÓ JÓKAI MÓR.