Néha azt hiszem, elment az eszem
és vissza se jön már
ezt az időt igyekszem feltűnés nélkül eltölteni
kezembe veszek egy könyvet, lehalkítom a tévét
és várok…
de amikor rám jön a bolondóra
nem lehet csöndben végigülni
néha egy napig is eltart, bolondnap, bolondhét
akár hónapokig is rajtam van
sírok-nevetek egyszerre, raplizok, bántok embereket
holott nem folyamodom már szerekhez
de közben rászoktam a tévére
nagyon okos tévém van, néha magától elsötétedik
de ha nem alszom éppen, újrakapcsolom
ettől jön rám a bolondóra
nem tudom kidobni az ablakon, meg nem is akarom
talán egy szegény ember még használhatná
ha van lakása, egy darabig biztos el tudná viselni
sőt még nevethetne is rajta
én meg bolondkodhatnék anyámnak
ne fájjon úgy mindene
nézd anyuka: bolondórán bolondlány
bolond szívvel, bolond lábbal bolondtáncot jár…