Aki jól alszik, helyesen él.
Aki alszik, imádkozik.
(Aki dolgozik, az is imádkozik. De ideje van mindennek.
Az alvásnak és a munkának.)
És a munka és az alvás testvérek. És nagyon jól megértik egymást.
És az alvás a munkához vezet és a munka az alváshoz vezet.
Aki jól dolgozik, jól alszik, aki jól alszik, jól dolgozik.
Mégis, azt mondják nekem,
Hogy vannak emberek, akik nem alszanak.
Nem szeretem azt, aki nem alszik, mondja az Úr.
Az alvás az ember barátja.
Az alvás Isten barátja.
Az alvás talán egyik legszebb teremtményem.
És én magam megpihentem a hetedik napon.
Akinek tiszta a szíve, az alszik. És aki alszik, annak tiszta a szíve.

Pedig azt mondják nekem, vannak emberek,
Akik jól dolgoznak és rosszul alszanak.
Akik nem alszanak. Micsoda bizalmatlanság velem szemben.
Ez majdnem súlyosabb, mintha rosszul dolgoznának, de jól aludnának.
Mintha nem dolgoznának, de aludnának, mert a lustaság
Nem nagyobb bűn, mint az aggódás.
Sőt, kisebb bűn, mint az aggódás,
És mint a kétségbeesés és az irántam való bizalmatlanság.
Nem beszélek, mondja az Úr, azokról az emberekről,
Akik nem dolgoznak és nem alszanak.
Azok bűnösök, ez nyilvánvaló. Úgy kell nekik.
Nagy bűnösök. Csak kezdjenek el dolgozni.
Azokról beszélek, akik dolgoznak és nem alszanak.
Sajnálom őket. Azokról beszélek, akik dolgoznak, és ennyiben,
És ezáltal követik parancsolatomat, a szegény gyermekek.
És akiknek, másfelől, nincs bátorságuk, nincs bizalmuk, nem alszanak.
Sajnálom őket. Haragszom rájuk. Egy kicsit. Nem bíznak bennem.
Miképpen a gyermek lefekszik ártatlanul édesanyja karjába,
Nem fekszenek le hasonlóan
Ártatlanul Gondviselésem karjába.
Van bátorságuk dolgozni. Nincs bátorságuk nem tenni semmit.
Van erélyük, hogy dolgozzanak. Nincs erélyük, hogy ne tegyenek semmit.
Hogy ellazuljanak. Hogy pihenjenek. Hogy aludjanak.
A boldogtalanok, nem tudják, mi a jó.
Nagyon jól vezetik ügyeiket napközben.
De nem akarják átadni a vezetést nekem éjszakára.
Mintha nem lennék képes egy éjszakára ellátni a kormányzást.

Aki nem alszik, hűtlen a Reménységhez.
És ez a legnagyobb hűtlenség.
Mert ez hűtlenség a legnagyobb Hittel szemben.
Szegény gyermekek, napközben bölcsességgel igazgatják ügyeiket.
De amikor beesteledik, nem tudják elhatározni,
Nem tudják rászánni magukat, hogy bölcsességemre bízzák a vezetést.
Hogy egy éjszaka erejéig rám bízzák a kormányzást.
És az igazgatást és az egész vezetést.
Mintha nem lennék képes, talán, hogy foglalkozzam velük egy kicsit.
Vigyázni.
Kormányozni és igazgatni és az egész pereputty.
Igazgatok sok egyebet, szegény emberek, kormányzom a teremtést, ez talán nehezebb.
Talán kezembe adhatnátok ügyeiteket, bölcs emberek,
Anélkül, hogy túl nagy kárt szenvednétek.
Talán vagyok annyira bölcs, mint ti.
Talán átadhatnátok nekem egy éjszakányi időre.
Amíg alszotok
Végre
És másnap reggel újra megtalálnátok, talán nem túlságosan elromolva.
Másnap reggel talán nem lennének rosszabbak.
Képes vagyok talán még irányítani.

Azokról beszélek, akik dolgoznak.
És akik ily módon és ebben követik parancsolatomat.
És akik nem alszanak, és ily módon és ebben
Elutasítják mindazt, ami jó teremtésemben.
Az alvást, minden jót, mit teremtettem,
És ily módon mégis elutasítják magát a parancsolatomat.
Szegény gyermekek, micsoda hálátlanság irántam.
Elutasítani egy ennyire jó,
Ennyire szép parancsolatot.
Szegény gyermekek az emberi bölcsességet követik.
Az emberi bölcsesség azt mondja, Ne halasszátok holnapra,
Amit ma megtehettek.
És én azt mondom, aki el tud halasztani holnapra,
Az a legkedvesebb az Úr előtt.
Aki alszik, mint egy gyermek,
Az ugyanúgy alszik, mint kedves Reménységem.
És én azt mondom nektek, Halasszátok holnapra
A gondokat és a nehézségeket, melyek ma emésztenek benneteket
És holnap fel tudnának falni.
Halasszátok holnapra a zokogásokat, melyek megfojtanak
Amikor látjátok a ma bajait.
E zokogásokat, melyek feltörnek és megfullasztanak.
Halasszátok holnapra a könnyeket, melyek megtöltik a szemet és a fejet.
Melyek elárasztanak. Melyek elbuktatnak.
E könnyeket, melyek ellepnek benneteket.
Mert holnapig én, Isten, talán arra járok.
Az emberi bölcsesség azt mondja: Boldogtalan, aki holnapra halaszt.
És én azt mondom, Boldog, boldog, aki holnapra halaszt.
Boldog, aki halaszt. Vagyis boldog, aki remél.
És alszik.

Részlet Charles Péguy: A második erény kapujának misztériuma című költeményéből.
Fordította: S. Ráduly János