Petőfi Sándor
„Szabadság, szerelem!
E kettő kell nekem.”
Ződülő vetések felett
pacsirtaszó száll szabadon,
és tengerek felett
aranytollú madár sípszava zeng.
Szívesen hallgatom,
de lenne még előbb tennivalóm:
talpra állítanom
rabláncon sínylődő nemzetem.
Felöltöm újra zubbonyom.
Ne mondja senki, hogy a szavak
Tett nélkül is érnek valamit.
Szívesen meghalok Segesvár alatt.
Aztán álmodhatom:
„Szabadság, szerelem!
E kettő kell nekem.”
Balatonalmádi, 2021. augusztus 25.
