A remény gyermekei
Körül
Nem vetted észre hatalmas Istened.
Pedig nézett. Virrasztott veled.
Tiszta tekintete, mint a kristály.
Adta is, őrizte is, a titkát.
Spórol az ítélettel. Beoszt.
A sok tény között talál okot,
hogy kegyelmét megossza.
Nála nincs érve a rossznak.
Hervadnak a képletek, taktikák.
A másság lefagy. Egy helyben áll.
A mátrixban forgó robotok
Melankóliája elfogyott.
*
A sok szólam között egy Hang van.
Az Úr dicsőség. Nem holmi ingatlan.
A Túl-on túl is beleütközik a tudat.
Kiegyenesednek tőle az utak.
„Minden egész eltörött.”
Szajkózza afgán és török.
Ők sem találnak immár más Urat.
A kísértés helyén új szfinx: Kábulat.
Nem veszett el végleg az ügy.
A könyv bástya. Mindent kiüt.
Éjjel sincs más, csak a vers.
Az új aranykor egy Betű-Kert.
Lélek-ikon
Európa
Ha álmodozol esténként, ne várj sokat!
Mert ellopták az égről a csillagokat.
Egy egész pokol átvonul az országokon.
„A világ fázódva összerezdül”* –
Európa Magyarországon át is megpendül.
A megújított, mély hit felcsendül.
Itt terül el a tüdőlebeny.
A fenntartható, zöld szabadság.
Itt épül fel egy új identitás.
Kitárul a méltóság kapuja,
Érzelmek működő kincsestára.
A kútforrás és a tiszta vizek.
A sok ágon kéklő, sok kicsike feszület.
Nagy tenyerén az összegyűjtött ügyek.
A széles Duna meggondolt folyama.
A megnyugvás, a reflektálás hona.
Ahol megszületik egy soha nem látott csoda.
* Kosztolányi szavaival
