Ha közelébe visz a sejtés.

a véletlen olyanná válik, mint a Soha.

Keblére ölel majd a szenvtelen űr.

Arcodra hull az ámulat csillámpora.

 

Ha a szemedhez érsz óvatlanul,

s megérint az idegen lehelet.

Fáj a levegő. A lelked összemegy.

Lassú tűzön lángol mindened.

 

Ha a vég nélküli vágta végre le(h)ül.

Erősebb karantén lesz ez a testen belül.

A rontás kontextusában zöngétlen zönge.

Messze kerül a lélek, akár egy ötlet.

 

Óvatosságban az Én hűtlen őrláng.

Leköti figyelmét a népi össztánc!

A szolidaritás és a képmutatás

csupa szeretetből egymásba vág.

 

Szűnjön meg már az árnyékbeszéd,

A virtuális érintkezés.

Hulljon szívekből ki a lakat s az inga.

Tündököljön egy új sarkcsillag.