Ha közelébe visz a sejtés.
a véletlen olyanná válik, mint a Soha.
Keblére ölel majd a szenvtelen űr.
Arcodra hull az ámulat csillámpora.
Ha a szemedhez érsz óvatlanul,
s megérint az idegen lehelet.
Fáj a levegő. A lelked összemegy.
Lassú tűzön lángol mindened.
Ha a vég nélküli vágta végre le(h)ül.
Erősebb karantén lesz ez a testen belül.
A rontás kontextusában zöngétlen zönge.
Messze kerül a lélek, akár egy ötlet.
Óvatosságban az Én hűtlen őrláng.
Leköti figyelmét a népi össztánc!
A szolidaritás és a képmutatás
csupa szeretetből egymásba vág.
Szűnjön meg már az árnyékbeszéd,
A virtuális érintkezés.
Hulljon szívekből ki a lakat s az inga.
Tündököljön egy új sarkcsillag.
