Megbénulok, mint a papagáj,
ha becéző gazdát nem talál.
Elhagytak a múzsák, hallgatag
várom, hogy egyszer még megszólítanak.
S leírom, kertemben a nyári orgonák
egymás után szólnak az ablakom alatt.
Mennyi madár volt itt, most alig-alig
látok feketerigót és gerlét estelig.
A mindig itt kószáló szürkevarjú pár,
ki tudja, a hegyek sűrejében merre jár?
Múzsák nélkül sorsom ellen lázadok,
nyelvem csodája, hogy még itt vagyok.