Kárándi Mónika még harminc éves sincs, de festői nyelve máris jól felismerhető, szimbólumrendszere rendkívül izgalmas – a művész életműve folyamatosan gazdagodik. Olyan személyes gyökerekből induló, majd egyetemessé váló jelentéssíkok fedezhetők fel ebben a festészetben, amelyek egyéni módon beszélnek az organikus és a mesterséges, valamint az élő és a halott egymást kiegészítő ellentétéről.
/Blue Lagoon 2019 Telepgaléria, Gyuricza Mátyás fotója/
Ember nélküli, bizonytalan terekben lebegnek különös alakzatok, felismerhető bennük valamilyen állati vagy növényi eredetet, mégsem lehet őket azonosítani. A Dancing in the Moonlight című sorozatban tengeri élőlények maradványaiból indák és furcsa termések nyújtóznak szerteszét. A víz alatti mozdulatlanságot a feltartóztathatatlan burjánzás töri meg. Nehéz eldönteni, vajon növekedést vagy enyészetet látunk. A képek annak ellenére megőrzik hátborzongató, már-már horrorisztikus hatásukat, hogy az alakzatokat finom pasztellszínek veszik körül.
Confuseless 2018 /Art+Text - Bíró Dávid fotója/
A háttér hangsúlyosan elkülönül a meghatározhatatlan eredetű organizmusoktól, és a különböző rétegek kollázsszerűen rakódnak egymásra. Az előtérbe komponált figuratív elemek aprólékos kidolgozottsága erős kontrasztot alkot az egészen elnagyolt, gyakran négyzetrácsos vagy márványos mintázattal, szőnyegszerűen beterített háttérrel, amitől a képek egyfajta portréjelleget kapnak. Ezt példázza a Splash című sorozat is, ahol a rejtélyes biomorf alakzatok négy művésztárs portréját rejtik. A mélyvíz világa érzékletesen szimbolizálja a pályakezdés nehézségeit, az installáció – világoskék, felfújt gumimatracokon állították ki a képeket – pedig kiemeli az emberi és az ember fennhatóságán kívüli világ ellentétét.
Ugyanakkor a tenger ősi rettegést is hordoz: a víz fölött nincs hatalmunk, elnyel és lehúz. A képeken ez az iszony egyszerre jelenik meg a vágyakozással: a mélybeli béke és csend vonzó, a cukorkaszínekkel körülvett világ pedig otthonosnak és barátságosnak tűnik. Kárándi Mónika számára a víztől és a fulladástól való félelem traumatikus tapasztalat, szorongását a festővásznon szimbólumokká lényegíti át. Egyéni, különálló univerzumot teremt, amelynek sajátos tér- és időszerkezete a maga törvényszerűségeinek engedelmeskedik, és ebben a „másik” világban szimbolikus jelentésű, rejtélyes lények élnek. A Blue Lagoon sorozat képi alapeleme, a pálma egy idilli spanyolországi út emlékét őrzi. A lagúna-motívum túlmutat önmagán: az ember uralta szférától elválasztott belső, művészi világ önállóságát jelképezi.
/Dancing in the moonlight 2019 Klauzál/
Kárándi Mónika
festőművész
1990, Debrecen
Tanulmányok:
2009–2014: Magyar Képzőművészeti Egyetem
2012: Universidad de Castilla-La Mancha, Cuenca, Spain
2008–2009: Eszterházy Károly Főiskola
Mestere:
Radák Eszter
Díjak, ösztöndíjak:
2013: Garnier Olia Festők Díja
2012: Erasmus Ösztöndíj
2011: Pannoncolor-díj
/Splash Artkartell project space 2019. Bíró Dávid fotója/
Válogatott egyéni kiállítások:
2020: Stunning Beaches, Londoni Magyar Konzulátus, London
2019: Splash, Art Kartell Project Space, Budapest
2019: Blue Lagoon, Telep Galéria, Budapest
2019: Dancing in the Moonlight, Klauzál13, Budapest
2017: Lagúna, PINCE Projekt, Budapest2015 - Inside, Art Forward, Budapest
Csoportos kiállítások:
2019: Púder Vol.2/Synthetic entity, K11, Budapest
2018: HighFive!, Hültl-ház, Budapest
2018: Ezek a legszebb éveink?, MODEM, Debrecen
2018: Confusless, Art+Text Galéria, Budapest
2018: Púder, Tinta Art Café, Budapest
2017: MFG30, MFG-B Galéria, Debrecen
2017: Privát Óázis, MAMŰ, Budapest
2016: UP!, Helium Contemporary, A38 Hajó, Budapest
2015: Minden kanapé fölé kell egy ablak!/ There must be a window above every couch!,
Hermina Galéria, Budapest
2014: Art Project - Hotel Rum, Art Forward, Budapest
2014: Gender ecset III., Barcsay terem, MKE, Budapest
2013: Feminin-Maszkulin, Műterem Galéria, Debrecen
/Indulókép: Splash Artkartell project space 2019. Bíró Dávid fotója/
