A szerkesztő, Jernyei Kiss János művészettörténész, a PPKE docense vezetésével 2008-ban alakult kutatócsoport a magyarországi barokk falképállomány dokumentálására, kutatására és topografikus kötetekben való bemutatására vállalkozott. A történelmi viszonyoknak megfelelően az 1920, illetve az 1945 utáni Magyarország területén főként a Dunántúlon, annak is elsősorban északi felében, valamint kisebb számban a keleti országrészben maradtak fenn barokk freskók. Az első, nemrég napvilágot látott kötetben az Észak-Dunántúl keleti és középső megyéi, a másodikban a Dél-Dunántúl, a harmadikban a Nyugat-Dunántúl, a negyedikben pedig Budapest, Pest megye és Kelet-Magyarország emlékanyaga kap helyet. A cél tehát a magyarországi barokk freskóemlékek korpuszának összeállítása.


Barokk freskófestészet Magyarországon I.
Fejér, Komárom-Esztergom és Veszprém megye.
Szerkesztette: Jernyei Kiss János,
MMA Kiadó, Budapest, 2019, 519 oldal/

Az olvasó talán azt feltételezte, hogy egy ilyen értékes műalkotás-együttes fényképes és írott dokumentálása már rég lezajlott, csupán egy-egy apró részletet tisztázhat korunk tudománya. Valóban: egyre alaposabb kutatások tárgya volt a barokk falképállomány az elmúlt száz évben, és több értékes publikáció született az egyes alkotásokról, illetve az azok közötti összefüggésekről. Itt csak a téma kiváló szakértője, Garas Klára kutatásaira és köteteire utalok. A XX. századi műemlékfelmérések során nagyszámú fénykép készült, amelyek nagy része fekete-fehér vagy a színeket kevéssé hitelesen rögzítő színes fotó. E képek többnyire nem eléggé részletgazdagok, és a dokumentálás messze nem teljes. Erre legyen elég egy nem is olyan régi, fájó példát említeni: a székesfehérvári székesegyház karzataljának freskója egy 1994-es tűzeset során nagyrészt elpusztult. A festményről egyetlen fénykép sem maradt ránk.

A székesfehérvárihoz hasonló esetek is arra buzdítják korunkat, hogy mielőbb, és a rendelkezésre álló legfejlettebb technika segítségével cselekedjünk. Önmagában a technika adta lehetőségek mit sem érnek rátermett szakemberek nélkül, és éppen ebben van korunk fő hozzájárulása a barokk-kutatáshoz. A kötet szerkesztőjének tanítványai közül több kiváló, a legújabb tudományos módszereket ismerő és alkalmazó kutató került ki, ahogy az ELTE Művészettörténet Tanszéke is jelentősen hozzájárult a szakembergárda bővüléséhez. Nem meglepő tehát, hogy a múlt évn kiadott kötet több szempontból is egy új tudománytörténeti korszak lenyomata.

A festészet világában a freskó az egyik legnehezebben kutatható műfaj, vizsgálata nem szobatudósnak való feladat. A távoli helyszínek, a nagy magasságok, az épület és így a falfestmény – sokszor igen rossz – állapota, a sajátos, a kutatást nemritkán megnehezítő fényviszonyok, a képek olykor alacsony igényű „restaurálása” akadályozta és akadályozza az emlékek teljesebb megismerését.

Milyen feltételek tették lehetővé és ösztönözték a mai kutatásokat? Első helyen említhetjük a műemlék-restaurálások friss eredményeit. Ennek elvei és módszerei szintén változtak az utóbbi időben. Ma már a helyreállítások és a restaurátori kutatások jelentős mennyiségű információval szolgálnak a művészettörténeti vizsgálódásokhoz. Az utóbbi egy-két évtizedben egészen más szemmel látjuk a műalkotásokat, mint a XX. században, jóval alaposabban, vagyis jóval nagyobb képi felbontásban. A digitális fototechnika lehetővé teszi a későbbi átfestések precízebb felismerését is, de főként a többé-kevésbé eredeti állapotú felületek megfigyelését, egészen az addig alig látott ecsetkezelési részletekig. Egy valóban új eredményeket felmutató, képeket közlő szakpublikáció további technikai feltétele a magas színvonalú és finom érzékkel ellenőrzött tördelői és nyomdai munka, aminek köszönhetően ma teljesen új minőségben tárulnak elénk a barokk épületek falfelületeinek és mennyezeteinek képei.

A kötet szerkesztésénél – a történeti kutatás módszerei mellett – fontos szerepet játszottak az ikonográfia szempontjai, amelyek sok eredményt hoztak, de a festmények szerzőiről is új adatok kerültek elő, és eddig alig ismert életművek körvonalazódtak. Az egyes emlékek bemutatása az építéstörténettel indul, majd a freskó megrendelőjére, a festőre és a kifestés idejére vonatkozó adatokat tartalmazó szövegrészek következnek, illetve a freskók keletkezéstörténetét foglalják össze a szerzők. Igen fontos új információkkal szolgálnak a jellemzőket, az állapotot tárgyaló fejezetek, amelyekből a hordozófelület jellegét, valamint a freskó technikáját, állapotát és restaurálásait ismerhetjük meg. Ezt követően kerül sor a szövegek törzsrészét képező leírásra, melyben az alaprajzokon látható betűjelek segítségével objektív és igen részletes ismertetés olvasható a kép egyes alkotóelemeiről. A műveket bemutató fejezetek az alkotói program összefoglalásával zárulnak, ezt még a freskóról szóló irodalom és a jegyzetek követik.



/Sümeg, Római katolikus plébániatemplom. Fotó: Jernyei Kiss János/

A szerkesztő előszava után a Corvina-kódexméretű kötet több mint félezer oldalon a Fejér, Komárom-Esztergom és Veszprém megye területén álló épületek falképeit mutatja be, a település kezdőbetűje szerinti alfabetikus sorrendben. Az ötvenöt épület közül a legtöbb egyházi rendeltetésű, ezeken kívül mindössze nyolc világi épületet találunk, amelyek lakóházak: két kastély, egy kúria, egy palota és négy városi lakóház. Minőség és képméretek tekintetében is vezetnek az egyházi épületek, ennek megfelelően az azokról szóló szakaszok is jóval terjedelmesebbek. Kiemelt teret kapott a székesfehérvári székesegyház, az egykori jezsuita, ma ciszterci templom, a volt karmelita templom és rendház, a balatonalmádi-vörösberényi, a pápai és a sümegi plébániatemplom, valamint a veszprémi és a sümegi püspöki palota. A Fejér megyei emlékek többségének kutatását és leírását Smohay András, a Komárom-Esztergom megyeiek nagy részét Herczegh Renáta végezte. A számban a másik két földrajzi egység emlékanyagát messze meghaladó Veszprém megye freskóinak ismertetését a szerzőgárda több tagja vállalta: a tekintélyesebb alkotásokról szóló szövegek Serfőző Szabolcs, Gaylhoffer-Kovács Gábor, Haris Andrea, Nagy Veronika, Opra Zsuzsanna, Somorjay Sélysette és a szerkesztő, Jernyei Kiss János munkái. További egy-egy freskóemlék leírása Borz Zsófia, Lóczi Dóra, Ökrös Dóra, Tatár Sarolta és Ugry Bálint közreműködésének köszönhető.

A kötetet létrehozó szakemberek – köztük a kutatás vezetője, Jernyei Kiss János és főállású munkatársa, Serfőző Szabolcs – a Pázmány Péter Katolikus Egyetem szervezeti keretében működnek együtt a The Research Group for Baroque Ceiling Painting in Central Europe elnevezésű nemzetközi kutatócsoporttal, amellyel évente szakmai-baráti találkozót szerveznek. A magyarországi konferencia alkalmával néhány jelentős freskóemlékünkkel a helyszínen is megismerkedhettek a külföldi kutatók.

A kötet és a sorozat további tagjai megkoronázását jelentik e nagyszabású tudományos munkának, egyúttal megalapozzák a témával kapcsolatos további kutatásokat. A sorozat fő erénye talán az, hogy a barokk képi ábrázolás, általában a képi ábrázolás mélyrétegeihez új utakat mutat, miközben a művészet megértésének és élvezetének új lehetőségeit is elénk tárja. A most megjelent kötet, nemcsak a szöveg és képek alapos tanulmányozására, hanem az egyes alkotások helyszíni megtekintésére is csábít.

/Indulókép: Császár, Római katolikus plébániatemplom. Fotó: Jernyei Kiss János/