Amíg a nap elbontja a valót,
én, az őrült magamhoz vagyok kötve.
Hangyák hordják el mellemről a szót,
és gyűrött kezek simogatnak össze.
2020. február 13.
Amíg a nap elbontja a valót,
én, az őrült magamhoz vagyok kötve.
Hangyák hordják el mellemről a szót,
és gyűrött kezek simogatnak össze.
A szerző az Izmos nyelvű költők csoport tagja. Verseire egy különös, tapasztalatoktól tépázott naiv szemlélet jellemző, egyszerű motívumokból induló, az asszociációk mentén terebélyesedő, expresszív feltárulkozás.
Az alkotó az Izmos nyelvű költők csoport tagja. Versében tényszerű megállapításokból épül a dráma: a halál felé tartás, a tehetetlenség különböző árnyalatainak drámája. Markáns versbeszédében átértékelődik az egyszerű leírás, mintegy magasabb szintre lép.
Az Izmos nyelvű költők csoportból Tibély Orsolya neoavantgárd alapokon nyugvó (pontosabban korántsem nyugvó, nagyon is egzaltált alkotói világmegélésről tanúskodó) verseit olvashatják.