„Nem is tudtuk, hogy az építészet ilyen nehéz, mégis nagyon szereti a fiam” – mondja a középkorú asszony, miközben széket kínálok neki az irodámban, a cebui verbita egyetemen. Hát akkor mi a probléma? Az asszony szava keményre fordul. „Tudja, az én fiamnak szívproblémái vannak. Ki szeretném venni erre a félévre, akkor is, ha ő maradni akar.” Megbeszélték-e a dolgot a családban? – kérdezem. „Kint vár a férjem a titkárságon. Neki is ez a véleménye, de nem kíván bejönni, mert úgyis egyetért velem.” Kinézek a tanszéki titkárságra, ahol unottan üldögél a férfi. Próbálom behívni, de elutasítja.

Miután elmentek, lemegyek a kari pszichológushoz. „Kié a döntés a cebui családokban?” A válasz egy történelmi hagyományt, folyamatot világít meg. 

„A nagycsalád dönt, vagyis az egész rokonság, amely jól szervezett. Gyakran ők fizetik a tandíjat is, a közösség erőfeszítésével, néha a külföldön jól kereső családtagok bevonásával. A nagycsalád vezetői előtt pedig a férj képviseli a szűkebb családot, a szülőket és a gyermekeket.” „De hozzám nem a férjek, hanem általában a feleségek szoktak jönni a családok ügyes-bajos dolgaival.” Nem is késik a válasz. „A döntést az édesapa szokta kimondani, hiszen általában ő a szűkebb család feje. De a Fülöp-szigetek meglehetősen érzelmes ország, vagyis egy-egy elhatározás érzelmi alapon is születik, ez viszont az édesanya szerepe. Alapjában véve a nők döntenek, de a férj mondja ki a döntést.” Ezért jött be az édesanya hozzám azzal, hogy a fia most megszakítja tanulmányait a szívproblémái miatt. És az előtérben nyugtalanul várakozó apa fogja továbbítani a döntést a nagycsaládnak. Persze, családja válogatja. De hol van a diák szerepe ebben a döntésben? Hiszen ő meg sem szólalt. 

Tudnunk kell azonban, hogy ebben az országban 2016-ig két évvel rövidebb volt az egyetem előtti képzés, mint másutt. A fiatalok már tizenhat évesen befejezték a középiskolát, és beiratkoztak az egyetemre: kiskorúként, és igazából éretlenül. Emiatt még egyetemista korukban is a család, a nagycsalád döntött helyettük. Ez a gondolkodásmód ma is meghatározó, bár az iskolarendszer korszerűsítése után rohamos változásoknak lehetünk tanúi.

A Fülöp-szigetekiek alapvető közössége a nagycsalád, amely sokkal tágabb kört jelent, mint a szülők és saját gyermekeik.

 A gyakran száz-kétszáz fős társadalmi egységbe vagy beleszületnek a tagok, vagy beházasodnak. A nagycsalád határozza meg azokat a szabályokat, amelyek tagjainak erkölcsi és anyagi életét keretezik, s ezzel biztonságot adnak nekik. Itt alapozzák meg a mély Fülöp-szigeteki vallásosságot, amelyet a szűkebb családok személyesen élnek és valósítanak meg. Egyetemi diákjaim sokszor beszámolnak arról, hogy otthon esténként összegyűlik a család, és a rózsafüzért imádkozzák. Ma már azonban a nagycsalád sokszor nem igazán képes az élet teljes körű szabályozására, különösen az internet biztosította új lehetőségek miatt. Azok a nagycsaládok, melyek főleg szegény és iskolázatlan tagokból állnak, inkább csak konzerválják a szegénységet, és gátolják a haladást. Aki mást szeretne, annak számára az egyik kiút az előnyös házasodás, a másik pedig, ha külföldön vállal munkát. Aki az utóbbit választja, kikerül a nagycsaládból, s annak áldásait ő és közeli hozzátartozói is nélkülözni fogják.

A külföldön dolgozók ugyanis nem viszik magukkal a gyermekeiket, hanem pénzt küldenek haza, s a mindennapi szülői feladatokat általában a fiatal nagyszülők vagy a nagycsalád más tagjai látják el – a nagycsalád hagyományos szereposztásától eltérően. Az a szülő, aki külföldön él és dolgozik, a házastárs távollétében nehezen tartja a hűséget egy idegen országban, ahol a nagycsalád szeme nem látja. Emiatt manapság nagyon sok a kisiklott, zátonyra futott családi élet, bár hivatalosan ma sincs válás ebben a katolikus országban.

A hitterjesztés nemes feladatát manapság abban látjuk, hogy annak segítenie kell személyes meggyőződéssé válni a nagycsalád által valaha a maga természetes módján átadott értékeket. A nagycsaládi kötöttségekhez való egyszerű alkalmazkodás helyett a fiataloknak arra kell felkészülniük, hogy olyan szűkebb családokat alapítsanak, ahol őszintén átélhetik hitüket, és követhetik erkölcsi és szakmai elveiket. Nem könnyű feladat!

A szerző verbita szerzetes, Cebuban él.