Nemcsak a karantén idején népszerűek az egykori legendás sportolókról, világsztárokról szóló filmek, sorozatok, hiszen már évtizedek óta feltűnnek a vásznon a legnagyobbak. Különösen igaz ez az amerikai sport ikonjaira, talán elég, ha felidézzük: Muhammad Ali életéről legalább öt minőségi film készült.
Ezért talán senkit nem érhetett váratlanul az ESPN amerikai televíziós csatorna márciusi bejelentése, miszerint júniusról áprilisra előre hozta a tízrészes Michael Jordanról szóló nagyszabású dokumentumfilm-sorozatának bemutatóját. A New York Post még azt is kinyomozta, hogy az április 19-ei bemutatót a produkció minden partnere – az ESPN mellett Michael Jordan, az észak-amerikai kosárlabda-bajnokság (NBA) és a Netflix – ellátta kézjegyével. Ahogy fogalmaznak: „a koronavírus-járvány miatt az emberek ki vannak éhezve a sporteseményekre, programokra, így időszerű a premier.” A sorozatot Európában a Netflixen keresztül lehet elérni, a magyar címe: Michael Jordan – Az utolsó bajnokságig.
/A főszereplők: Pippen és Jordan Fotó: clutchpoints.com/
A New York Post azt is megjegyzi, hogy az 1963-as születésű Jordan 2016-ban, részben a harmadik bajnoki címét ünneplő LeBron Jamest látva döntött úgy, hogy megmutatja a visszavonulása óta felnőtt generációknak, ki a kosárlabda legnagyobb királya. Ezért két évtized után végre igent mondott az NBA (és az ESPN/Netflix) kérésének: jöhet a dokumentumfilm-sorozat, ahol végre mindenki láthatja a Jordan gyerekkorától a hatodik bajnoki cím megnyeréséig tartó időszakot, a sikereket éppúgy, mint a nagy botrányokat. A rendezést végül nem Spike Lee és Danny DeVito, hanem az ismert sport-dokumentumfilmes Jason Hehir kapta meg.
Június elejére az is kiderült, hogy az érintettek jól döntöttek: a Last Dance minden nézettségi rekordot megdöntött az ESPN sportcsatornán. A Michael Jordanről, az NBA valaha volt legnagyobb sztárjának életéről szóló sorozatot 6,3 millióan követték figyelemmel az ESPN-en – a csatorna történetben ez abszolút csúcs a dokumentumfilmek között.
A nézettség nem garancia a minőségre, de az már magyarázat lehet a sikerre, hogy Jordan legalább annyira amerikai kulturális ikon, mint sportlegenda. Olyan, aki céljai, eredményessége érdekében mindenkit legyőz, maga mögé utasít. És éppen ez a sorozat talán legnagyobb kérdése: lehet-e egy szupersztár zsarnok a modern amerikai sport legnagyobb sportolója?
A Last Dance éppen attól szenzációsan jó sportfilm, hogy nem próbál igennel vagy nemmel felelni a kérdésre. A hosszú történetmesélés mellett éppen annyit mutat a kosárlabda szépségéből, amennyi a karanténidőt elütni vágyó átlagnézőnek nagyon vonzó. Mert a kosárlabda legcsodálatosabb „légibalett-jeleneteit” úgy kapcsolja össze a játékosok, a háttéremberek részletgazdag vallomásaival, hogy érezzük: minden és mindenki azért szolgált, hogy Jordan, a korszakos zseni a legnagyobbá válhasson. Egy pazar királyi udvar dokumentum-képsorai ezek, ahol az uralkodó igazságosztó kegyetlenségéről is a legnagyobb tisztelettel beszélnek: Isten óvja a királyt, mert mindent a sikernek rendelt alá, és ezzel mi, a gépezet részei is sikeresek lettünk. A néző pedig elhiszi, hogy ilyennek kell lennie egy uralkodónak: vadnak, rögeszmésnek, gátlástalannak – és győztesnek.
/Jordan ünnepel Fotó: netflix/
