Egy folyóirat címe legyen rövid, tömör, közérthető, és utaljon arra a tartalmi irányra, amellyel meg kívánja szólítani olvasóit. Így szólt a feladvány, amit egy gondolatokat cserélő baráti kör, a későbbi szerkesztőbizottság, két és fél éve megosztott egymással. Országút lett a találat – talán ez a fogantatás aktusa volt, a lap megjelenése pedig maga a megszületés.

Nem túlzás egy újságot élőlényhez hasonlítani? Meggyőződésem, hogy nem, mert csak akkor van létjogosultsága, ha élettel és szellemmel tudja átszőni a betűoszlopokat, oldalpárokat. Csak így válhat érdekes ismerőssé, várt baráttá az olvasó számára.

Ezt a láthatatlan célt tűzte le, mint nullás kilométerjelet az Országút szerkesztőbizottsága, szerkesztősége. Mérni a megtett utat nehéz, különösen a pandémia szorításában, ám, ha a lehetetlen megkísértésének tűnik is, ajánlatos, sőt szükséges. Az időmúlás mért rendszerei a hatos számrendszer szorzataiba (12/24/60) rendeződnek. A mostani Országút az I. évfolyam 24. lapszáma. A 24-es szám, az óra ismétlődő körforgásából következően, a befejezhetetlen teljességet szimbolizálja.

Talán véletlen, vagy épp sorsszerű, hogy ez a szám lezár egy elsőt, és megnyit egy újabb „napot” a lap életében. Falusi Márton lapindító főszerkesztő az MMA periodikájának, a Magyar Művészetnek a megújítására és főszerkesztésére kapott megbízást, és ettől a lapszámtól kezdve Szerdahelyi Csongor irányítja az Országút szerkesztőségét, veszi át a lapalkotó személyes feladatát.

A váltás lehetőséget és jelentőséget ad szerény eredményanalízisre. A lap külső tartórendszere Entz Géza vezetésével felállt, a szerkesztőség működőképes, a folyamatosság biztosított, ám hangsúlyáthelyezésekre, új irányok elindítására szükség van.

Ez utóbbiak közül a karácsonyi dupla számban már beköszönt a természet-, a környezet- és az örökségvédelem összefüggő, hagyományalapú világlátásából kibomló új közös látóhatár.

Erősödni fog a hit és hitélet, mint belső energiaforrás témakörének jelenléte.

A nagyvárosi elmagányosodás, hiány és válságérzet tükrében hangsúlyosabbá válik a vidékiség, a természetben élés, a kiegyensúlyozott gazdálkodás bemutatása a belső és külső forrásokkal.

A népművészet, s nemcsak a zene és a tánc, hanem a tárgyformálás szimbólum- és formarendszere is méltó helyet kell hogy kapjon a lapban.

A művészeti bemutatókban, kritikákban a művek belső erőterének, szerkezeti sajátosságainak, egyéni eszköztárainak felmutatása, és a közhelyessé vált szakmai zsargon visszaszorítása kerül előtérbe.

Érdekes és időszerű téma a művészképzés helyzete, s a művészettel nevelés nagy horderejű lehetősége a közoktatásban.Az online kiadás el kell érje a papíralapú szerkesztés igényességét és gazdagságát, hiszen nagy hangsúlyt érdemes adni az elektronikus megjelenés szinte határtalan lehetőségeinek, és az értékek új típusú kommunikációjának.

Szerdahelyi Csongor főszerkesztői programjának struktúrájában szerepet szán a szerkesztőbizottság tagjainak személyes, egyes témakörökhöz kötődő tanácsadói tevékenységére, aktivitására. Kodolányi Gyula vállalja a posztindusztriális világlátás irodalmi és történelmi előzményeinek felmutatását. Mezey Katalin vendégoldal-koncepciója segíteni kívánja az elszigetelt, kis szerkesztőségek, szellemi műhelyek bemutatkozását. Entz Géza az örökségvédelem és az urbanisztika gyakorlati és elméleti támasza. Orosz István a képtelenségek valóságát faggatja képekben és mondatokban, és segíti a lap arculatalakítását, a művészeti szerkesztő munkáját. Gazsó L. Ferenc elsősorban a tényfeltáró írások megszületése, valamint a klasszikus újságműfajok értékének helyreállítása terén bábáskodik. Én magam a művészetek megfejthetetlen, ám kikerülhetetlen közösségi szerepének témáját és a művészképzést, a művészettel nevelés témakörét szeretném feszegetni.

Ezzel a munícióval az Országút erősítheti küldetését, és ahogy a címadó tárgyi, tért ölelő fogalom, szét kell terüljön az országban, át kell suhanjon a határokon, és a szellemi közlekedés oda-vissza mozgását kell  hogy erősítse. Nem lehet véletlen, hogy az Országút a Trianon 100, vagyis a nemzeti összetartozás évében született. 

/Indulókép: Farkas Ádám: Fekete Möbius - A művész engedélyével/