A napokban bemutatott Porhintés (How to Fix a Drug Scandal) semmi extrát nem ígér: Massachusetts állam két fő kábítószertesztelő-központjában, a rendőrök által lefoglalt bizonyítékok azonosításáért és hiteles ellenőrzéséért felelős laborban két igazságügyi vegyészről (Annie Dookhan és Sonja Farak) kiderül, hogy munkáját szabálytalanul látták el. Mindketten felelősek voltak a kábítószerek teszteléséért, drogügyekben megállapításaik alapján döntöttek a bíróságok. Azonban a nyomozás azt bizonyítja, hogy teszteredményeik, amelyek alapján emberek ezrei kerültek börtönbe, megalapozatlanok.
Farak laboratóriumának már bevizsgált gyógyszereit – valamint folyékony metamfetamint, kokaint, LSD-t és crack-et – személyes problémáinak kezelésére használta; Dookhan pedig hazudott a minták teszteléséről: a valóságban csak a drogminták töredékét vizsgálta meg szakszerűen. A sorozat tehát Dookhan és Farak történetét meséli el, de közben feltárja Massachusetts főügyészének botrány alatti viselkedését is.
A dokumentum-sorozat egyik döbbenetes pillanata, amikor kiderül, hogy Dookhan személyes kapcsolatban állt az ügyészekkel, és az állam érdekei szerint értékelte a teszteket, vagyis elfogulatlan véleményezés helyett hamis gyógyszer-laboratóriumi eredményekkel nyújtott hathatós segítséget a gyanúsítottak elítéléséhez.
Tavalyi összegző írásában a Boston Globe megállapította: a „porhintés” összesen 35 ezer esetet érintett. Ilyen számadatok alapján pedig nemcsak az amerikai demokrácia igazságügyi rendszerét ismerők teszik fel a kérdés: mennyire hihetünk a szakértők elfogulatlanságában, alaposságában és tisztességében?
