Ez az én testem – Gallai Judit Ágnes művészete

A feminizmus személyességét jeleníti meg Gallai Judit Ágnes életműve. Több műfajban egy fő témát jár körül: saját testéhez való viszonyát. Mindezt azzal teszi különlegessé, hogy különböző kultúrkörök fontos nőalakjainak szerepét ölti magára. Szabadon használja a zsidó-keresztény, a görög és a hindu vallás elemeit – és végül saját mítoszt teremt.

A nőistenségek szerepének újraértelmezésével a spiritualitás már a kezdetekkor feltűnt a feminizmusban. A XIX. század végén elméletek születettek arról (például Mathilda Joslyn Gage és Elizabeth Cady Stanton tollából), hogy az ősi matriarchális vallásokat hogyan nyomta el a zsidó-keresztény kultúra. Az 1970-es években, a feminizmus második hulláma idején külön mozgalom alakult Goddess Movement néven, amely a képzőművészetre is jelentősen hatott: Judy Chicago és Mary Beth Edelson például önmagáról istennői szerepben készített aktfotókat, de ide sorolható Ana Mendieta munkássága is.

/Fotó: Czeglédi Szabolcs/

Hasonló megoldást figyelhetünk meg Gallai Judit Ágnes alkotásaiban, azonban a korai feminizmus harcossága helyett nála inkább személyes és ösztönös útkeresésről van szó. A saját test naturalista ábrázolása már korai műveiben is feltűnik. Harmadéves egyetemistaként egy indiai rezidenciaprogram alapvető hatást gyakorolt rá, ettől kezdve datálódik több műfajú Red Body című sorozata: performansz, szobor, body prints, fotó- és videóalapú művek egészítik ki a téma festészeti feldolgozását. A saját test immár tetőtől talpig vörösre festve hordozza a narratívát, amely egyszerre univerzális és személyes.

A Káli alakját megszemélyesítő festmények, közülük is a Káli nyelve című kép kulcsmunka az életműben. Az önmagát őszintén, saját jelképeivel együtt ábrázoló festői attitűd felidézi Frida Kahlo-t. A Red Body-festmények gyakran valamiféle ember-állat azonosulásra épülnek (kígyó, macska, tigris és így tovább); Káli figurájához a skorpió kötődik, amit ezen a képen a hajfonat pozíciójával idéz fel a művész. Káli a hindu vallás egyik legerősebb istennője, bőre hagyományosan kék vagy fekete, nyakában levágott fejek lógnak, kezében fegyverek, és a nyelvét kiölti. A tudatlanok számára a halált hozza el – de azok, aki többet tudnak a világ titkairól, az újjászületés istennőjeként is tisztelik. Alakjában a rossz és a jó szokásos szembeállítása megkérdőjeleződik – ez a témaválasztások során fontos szempont Gallainál. Az ő Kálija vörösen mered a néző szemébe, a tűz asszonya, aki a legősibb rítusokat idézi fel. Mögötte növények nőnek, elrendezésük ég és föld, élet és halál összeérésére utal.

/Fotó: Czeglédi Zsolt/

Az életmű kivételes részei a cianotípiák, amelyek nagyrészt kék, kisebb részt vörös színben készültek el. A kezdetleges fényképészeti eljárás során a napfény hozza elő a képet, és a művésznő teste közvetlen lenyomatával alakít ki. A fény által elért részek kék színűvé válnak, különös, víz alatti hatást kölcsönözve a műveknek. A témák ismét titokzatos nőalakok a keresztény, görög és hindu mitológiából. Kálihoz hasonlóan nehéz megítélni őket, hiszen Judit, Salome, Lakshmi és Gaia alakjában a jó és a rossz egyaránt jelen van, tetteik pedig sokszor félelmetesek. Ezekkel az egyszerre jó és rossz, erős és gyenge, vonzó és riasztó nőkkel azonosul Gallai Judit Ágnes, és rajtuk keresztül a női létről, a nőiességről mesél.

A sor kiegészül magyar hősnőkkel is: Ágnes asszony és Kőműves Kelemenné figurájával performanszokban foglalkozott. Az összetett, egyetemes jelképű nőalakok történetei különböző kultúrákon ívelnek át.

/Fotó: Neha Sharma/