A Nobel-díjas közgazdász, Joseph Stiglitz – a The Times Literary Supplement 2019. június 7-i számában megjelent – írásának segítségével elemezzük, szükséges-e változás, s ha igen, milyen jellegű fordulat valósulhat meg a gazdaság s vele együtt a társadalom, a politika területén. A Columbia Egyetem professzora, korábban a Világbank alelnöke, vezető közgazdásza írásában három befolyásos társadalomtudós, a brit Paul Collier fejlesztési közgazdász, Robert Skidelsky keynesiánus gazdaságtörténész és az amerikai Fred L. Block szociológus könyveit mutatva be tárgyalja a kérdést.
„Mostanra világossá vált – mondja ki Stiglitz –, hogy valami alapvetően rossz a modern kapitalizmussal.”
A 2008-as pénzügyi válság megmutatta: a neoliberális tétel, mely szerint a globalizáció, a pénzpiaci liberalizáció, a dereguláció és a privatizáció folyamatos növekedést és jólétet hoz, „szörnyen tévesnek bizonyul”. A „laissez faire” pénzügypolitikák csődje után várhattunk volna egy keynesiánus fordulatot a pénzpiacok állami szabályozása terén, de a közgazdászok többsége ideológiai okokból félt ebbe az irányba menni. Így a közgazdaság válasza a válságra lassú és kiváró volt. Stiglitz szerint a válságért elsősorban a friedmani elvek tehetők felelőssé, amelyek ugyanakkor még mindig dominálják a mostani évtizedeket, elsősorban az amerikai és brit gazdaságot. Skidelsky és Collier rámutatnak a jelen kapitalizmus problémáinak gyökerére: a 2008-as válság, globális recesszió legfőbb oka, vagyis a „privát pénzügyi szektor téves cselekvése” az emberi, morális síkon található meg. A szerzők élesen bírálják a „greed is good” (a mohóság jó) doktrínát, amely visszavezethető a részvényértékek mindenekfeletti elsőbbségét valló elméletre (shareholder theory) és arra az Adam Smith-i tételre, miszerint a cégek és az egyének saját szubjektív önérdeküket követve hozzák létre a társadalmi jólétet. A „greed is good” elve rövid távú gondolkodáshoz vezet, amelyben egyedül a profit azonnali és maximális realizálása a fontos. A „greed is good” doktrínáját az élet cáfolta meg a legvilágosabban, hiszen „a válságban a bankárok, tehát a pénzügyi szektor féktelen mohósága juttatta a tönk szélére a globális gazdaságot”. Ennek ellenére a felelős gazdasági szereplők többsége tovább folytatta annak a látszatnak a fenntartását, hogy egy kevésbé szabályozott piac több lehetőséget ad a profitra és a másik emberből való haszon kinyerésére. Ennek az elvnek szélsőséges megjelenése a piaci fundamentalizmus, amely szinte vallásos hitet csinál a piac önálló működési elvéből.
Látjuk tehát, hogy Stiglitz és társai a morális szférára helyezik a hangsúlyt, ahol a bajokat kezelni kellene. Collier „a moralitás katasztrofális hiányáról” beszél. A szerzők szóhasználatában ugyanakkor megjelenik az „etikus kapitalizmus” kifejezés, amely lényegében az emberi értékrend elsőbbségét vallja, hisz Stiglitz szerint egy átfogó gazdasági változás a politikai-társadalmi szféra segítségével történhet meg, a demokratikus értékek mentén és az egyén értékrendjének átalakulásával.
Ezzel létrejöhet egy önzetlenebb emberi közösség, „aminek az eredménye egy olyan társadalom, amelyet kevésbé népesítenek be önző egyének”.
A közgazdász szerint mindez az etikus politikával, az etikus társadalmi, közösségi entitások segítségével, valamint gazdasági, strukturális átrendeződéssel (a munkaerőpiac megreformálása, nők, idősek egyenlő foglalkoztatása, a nagyvállalatok által okozott piaci torzulások kezelése, a gazdagok még progresszívabb megadóztatása és a fegyverkezés csökkentése) nem lehetetlen. „Radikális változás a gazdasági és hatalmi viszonyokban lehetséges.” „Ugyanakkor létfontosságú és sürgős is, mert csak ez mentheti meg a kapitalizmust önmagától és azoktól a kapitalistáktól, akik akaratlanul lerombolják, s vele együtt a Földet is.”
Stiglitz és számos társa, akik hozzá hasonló elveket vallanak, köztük az egyház társadalmi tanítására alapozó közgazdászok is – az emberközpontúságot és a gazdasági rend erkölcsi értékekbe való beágyazottságának szükségességét hirdetvén – nem reménytelen küzdelmet vívnak az etikus kapitalizmus megvalósulásáért.
Az Európai Parlament februárban Baritz Laura nővért Európai Polgár-díjjal tüntette ki az emberközpontú gazdaság és a fenntartható fejlődés területén kifejtett tevékenységéért. Gratulálunk! – a szerkesztőség.
