/Galériánk megtekintéséhez kattintson a képre/

Fotó kredit: Molnár Edvárd / Desiré Fesztivál

 

Hogyan indult útjára a fesztivál?
12 évvel ezelőtt hoztuk létre a fesztivált, amely nem külön intézmény, hanem a Kosztolányi Dezső Színház projektuma. A színháznak van egy befogadó rendezvénysorozata, amelyet Desiré Villamosának hívunk, utalva Kosztolányi egyik becenevére, ahogyan személyes leveleit írta alá. A fesztivál Desiré Central Station névvel indult, majd Desiré Fesztivállá vált. 
A vágyaink között régóta szerepelt, hogy létre kellene hozni egy színházi fesztivált Szabadkán. Szerencsére a város kulturális tanácsosa akkoriban Lovas Ildikó írónő volt, aki ezt a törekvést teljes mértékben támogatta. Mivel egy színházi fesztiválnak komoly költségei vannak, viszont nincs állandó költségvetése, voltak és vannak is egymásnak feszülések az aktuális politika szereplőivel. Viszont mivel nagyon pozitív fogadtatásra talált a közönség és a lakosság részéről, ez hozzájárul ahhoz, hogy minden évben meg tudjuk szervezni. Voltak nehezebb és jobb időszakok. Sajnos általában a kezdeti költségvetés körül mozgunk, mert nagyon ingadozó a városi támogatás. A hiányzó összeget pályázatok útján szerezzük meg, de szerencsére évről évre folyamatos támogatást nyújt a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.

Milyen tematika szerint állítják össze a fesztivál programját?
A Desiré regionális, illetve nemzetközi fesztivál, annak ellenére, hogy ezek a szavak paradox módon kerülnek egymás mellé. A régiót nem adminisztratív értelemben használom, tulajdonképpen a hozzánk kapcsolódó térséget, az ex-jugoszláv térséget, Magyarországot, Romániát jelenti. 
Ez a kortárs színházi fesztivál bizonyos értelemben szervesen kapcsolódik ahhoz a munkához, ami a Kosztolányi Dezső Színházban zajlik. Az előadásokat az alapján mérlegeljük, hogy művészeti, esztétikai vagy tematikai értelemben mennyire jelentősek, függetlenül attól, hogy drámai-, mozgás-, táncszínházról vagy újcirkuszi darabról beszélünk. 
A fesztivál egyik jellemzője, hogy nem bizottság, hanem a Kosztolányi Dezső Színház szervezői csapata, illetve a hozzá kapcsolódó személyek, mint például Tóth Hajna vagy Francia Gyula döntenek a résztvevőkről. Közösen beszélünk a programról, nincs szelektorunk, aki folyamatosan ezzel foglalkozna. Vannak, akiket meghívunk, másokat ajánlanak, vagy maguktól jelentkeznek. Nincs rá kapacitásunk, hogy állandóan utazzunk és személyesen nézzünk meg minden előadást. Igyekszünk nem meglévő klientúrát foglalkoztatni, folyamatosan keressük, mi az, ami érdekes lehet számunkra. 
A válogatás során igyekszünk komoly figyelmet szentelni a magyar színház jelenlétére. Ez hol jobban, hol kevésbé sikerül. A fesztivál egyik jellemzője, hogy a szöveges előadásokat lefordítjuk magyar, szerb vagy mindkét nyelvre. 
A Desiré Fesztivál olyan színházi platformként jött létre, ahol kitartóan ragaszkodunk ahhoz, hogy színházi eszközökkel beszéljünk a társadalmi és művészeti kérdésekről, amelyek mindenki számára aktuálisak. 
A Kosztolányi Dezső Színházat sokszor emlegetik kísérleti, alternatív színházként, de valójában nem erről szól. Bár városi támogatottságú színház, művészi értelemben viszont azokat az új törekvéseket keresi, kutatja vagy műveli, amelyek a kortárs színházi világ jellemzői.

A koronavírus-járvány miatt bevezetett szigorítások ellenére novemberben megvalósult a fesztivál. Milyen nehézségekkel kellett szembenézniük?

Az idei fesztivál megrendezését hőstettként éltük meg, mert szellemi értelemben is nagyon nehéz körülmények adódtak. Március 15-e óta folyamatos bizonytalanságban éltünk, vajon meg tudjuk-e rendezni. Mégis eldöntöttük, hogy megcsináljuk, és a problémákat megpróbáljuk érkezési sorrendben megoldani. A válogatás során eleve igyekeztük figyelembe venni, az esetleges határlezárásokat. Ezért több hazai produkciót válogattunk, de végül nem a határlezárások váltak a fő problémává, hanem az embereket megbetegítő koronavírus. 
Az utolsó hét volt a legkeményebb, amikor szembe kellett nézni a lemondott előadásokkal, és pótolni őket. Közben Szerbiában bevezették az új rendelkezéseket, miszerint a színházaknak 21 óráig be kell fejezniük a működésüket, ezért teljesen újraterveztük a programokat és az időpontokat. Közben meghalt a pravoszláv pátriárka, ezért gyásznapokat rendeltek el, ami miatt elkellett halasztanunka fesztivál kezdését. Közben újabb járványügyi rendelkezéseket vezettek be, már 18 óráig be kell fejezni a programokat. Ezért az előadásokat délután fél kettőkor kezdtük, csökkentett nézőszámmal és távolságtartási ültetési renddel.

Milyen hatással van a koronavírus-járvány a Kosztolányi Dezső Színház működésére?

A Kosztolányi Dezső Színház jelenleg is csökkentett nézőszámmal és szigorú ültetési renddel működik. Ezen kívül a jegyszedőink lázat mérnek, utána a közönség áthalad egy fertőtlenítő szőnyegen, majd kezet fertőtlenítenek, és kötelezően maszkot viselnek. A jelenleg érvényben lévő rendelkezések szerint 17 órakor kell befejezni az előadásokat, ami a repertoárszintű daraboknál probléma, mert a korai kezdéskor még sokan dolgoznak. Érezhető, hogy csökkent a közönség létszáma a másokkal való egy légtérben tartózkodás miatti félelem következtében. Látszik, hogy az emberek meggondolják, hogy menjenek-e színházba. 
Néha megjelent egy-egy olyan előadás, amelynek egyértelműen a koronavírus-járvány befolyásolta a létrejöttét. Ezek reflexiók voltak arra a valóságra, ami történik. Most minden színház próbál túlélni, hogy aztán később úgy működhessen, mint a járvány előtt. 

Áttették a színházi előadásokat az online térbe?

A tavaszi, három hónapig tartó bezártság alatt a színház szinte az összes eddigi előadását online térbe helyezte, és háromnaponta váltottuk a produkciókat. Ezek nem élőben közvetített előadások voltak, hanem a színház meglévő videódokumentációjának közzététele. 
A karanténidőszak alatt sem tétlenkedtünk. Mezei Kinga rendezésében megtartottuk a Domonkos István Szedjetek szét című írásai alapján készült produkció próbáit még az online térben, az előadás azonban már nem online térben történt. 

Hány társulat lépett fel az idei fesztiválon?
Általában a Desiré Fesztiválra nagyon gyorsan elfogynak a jegyek. Ez idén is így volt, miután beharangoztuk, a harmadik napon már nem voltak jegyek. Tizenegy előadást nézhettek meg az érdeklődők kilenc társulat előadásában. Magyarországról Hajdu Szabolcs Látókép nevű csapata lépett fel, akik egy trilógiát adtak elő három előadásban. Többnyire szerbiai színházak voltak a vendégeink, de például az Újvidéki Színház Parasztopera című produkciója a Szegedi Nemzeti Színházzal, Tomi Janezsity szlovén rendező előadása pedig szerb, boszniai és montenegrói együttműködésben készült. 

Miben tér el a vajdasági/szerb színházi élet a magyarországitól?
A szerb színházak sokkal kevésbé egységesek, mint például a budapesti színházak, mert a szerbiai színház nagyon különböző kategóriákban mozog. Szerbiában népszínházaknak hívják azokat, amelyeket Magyarországon nemzeti színházaknak. Ezek nagyon különböző minőséggel és tartalommal működő színházak, de úgy látom, hogy mindkét ország intézményeibe bekerültek az új színházi törekvések. A magyar színház művészi technikáit tekintve felkészültebb, míg a szerb színház a mondanivalóját tekintve szabadabb. 

Mit jelent a gyakorlatban a szabadabb mondanivaló? Jelen van a politika a színpadon politikai tartalmak, utalások formájában?
A szerbiai színházak sokkal direktebben politizálnak, mint a magyarországiak. Az anyaországban inkább csak politikai utalásokat találunk, de ezt sem lehet általánosan kijelenteni. Szerbiában a független színház nem olyan elismert vagy szerteágazó műfaj, mint Magyarországon. Ennek ellenére létrejött az ex-jugoszláv térségben a társadalmilag elkötelezett színház, ami valamilyen módon egyértelműen politikai témával vagy politizálással foglalkozik. Nem abban az értelemben, hogy politikai pártideológiát közvetít, hanem a témája politikai. Ezek olyan megállapítások, amelyek csupán személyes felvetéseim.
Mi is olyan színház vagyunk, amely folyamatosan próbál reflektálni azokra a problémákra, amelyekben létezik, például a kisebbségi létre, vagy más problémakörökre. 

Mik a jövőbeli terveik?
Továbbra is azt feltételezzük, hogy a világ vissza fog zökkenni a rendes kerékvágásba. A mi társulatunk csak öttagú, nyilván több emberrel dolgozunk, de van egy nagyon erős mag. A koronavírus-járvány előtt több meghívást kaptunk fesztiválokra és több vendégmeghívásunk volt, mint az utóbbi években, de sajnos ezeket is meghiúsította a világjárvány.
Idén sem halasztottuk el a fesztivált, és jövőre is megrendezzük. A Kosztolányi Dezső Színház Puskás Zoltán rendezésében mutatja be a Három nővért. Aztán a Szindikátus című produkcióval folytatjuk, ami az én szerzői előadásom a színház társulatával, illetve vendégművészekkel. 2021. évi terveink között szerepel Lovas Ildikó Amikor Isten hasbarúg című új regényének színpadi adaptációja, és még számos nagyszerű darab.