NON EGO – Seres László kiállítása

Seres László NON EGO című egyéni kiállításán bemutatott műegyüttesében a vásznat bejáró ecset nyomán a látóteret szinte kitöltő és mégis körülhatárolt színmezők jelennek meg, amelyek festményenként eltérő újrakezdési lehetőségeket ígérnek. A mozdulatok variálásával az alkotó az előzetesen részben megtervezett, modulárisan ismétlődő jelek érvényességét vizsgálja a vászon felületén. Az alapozott szövet ragyogó fehérségét – kis hézagoktól eltekintve – többek között narancssárga, kék és vörös festékben megfogalmazott gesztusok lepik el. E munkák esetében a festészet koncentrált, performatív aktusának (tisztán csak magának a festési folyamatnak) eredménye egy szűkszavú, all-over képi világ, ami az egymásra rétegződő állítások révén az anyag áttűnéseit és az alkotás finomra hangolt materializációját helyezi fókuszba. A festmény magában rejti létrejöttének folyamatát, és így a felületet nézve egybemosódik a keletkezés helyszíne és a kiállítótér. Az üres vászontól a befejezett képig egy játékalapú folyamat vezet, amelynek során az alkotó a kiválasztott képelemeket derűs kombinációkban mutatja fel. Általában elmondható, hogy a képek uralta enteriőr vidám és színes, utóbbi jelzőt a legjobb értelmében véve. A festett gesztusok bizonyos pontokon összetömörülnek, máshol szellősebben helyezkednek el, nem annyira véletlenszerűen, inkább mintha a kompozíciót valamilyen szubjektumon túli rendezőelv határozná meg. Hasonlatok helyett a képek interpretációját Seres az anyagra bízza. Nem épít szimbolikus jelenlétű motívumokra vagy olyan mozdulatokra, amelyek aláírásként bilincselik a festő identitását a vászonhoz. Festészet az egyén terhe nélkül.

Seres László festőművész-restaurátor

1945-ben született a felvidéki Felsőbalog közelében, egy erdészházban.

1948-tól Miskolcon él, 1961-től a miskolci művésztelepen.

1967-ben felvették a budapesti Képzőművészeti Főiskola festő-restaurátor szakára.

1968-ban az Egyesült Államokba disszidált, két évig New Yorkban élt. Felvételt nyert a Cooper Union School of Art and Architecture harmadik évfolyamára, ahol festészeti és grafikai tanulmányokat folytatott.

1970-ben hazatért, folytatta a főiskolát, ahol 1976-ban végzett. 1978-ban két önálló kiállítása volt.

Évekig restaurátorként dolgozott, 1990-ben a Szépművészeti Múzeum főrestaurátora lett, nevéhez kötődik többek között a vizsolyi templom freskóinak helyreállítása. 1994-ben egy indiai kollégájával restaurátor-műhelyt alapított Indiában, Bombayben, azóta a teleket ott tölti.

2006-ban, huszonnyolc év szünet után kezdett ismét festeni. 2008-ban Kishonthy Zsolt művészettörténész fedezte fel, és két nagyszabású kiállítást rendezett korai munkáiból, Budapesten. Kiállításai nyíltak többek között Bombayben, Újdelhiben, Miamiben, Losoncon, Párkányban, Domboson, Budapesten és Miskolcon.