/Koós Gábor: 20 years old forest Meetfactory/
A művész alapvetően az emlékezettel foglalkozik: személyes emlékekkel, amelyek emberekhez, helyekhez, tárgyakhoz kötik, valamint a társadalmi emlékezettel és magával az emlékezés folyamatával. Általában kétféle technika együttes alkalmazásával dolgozza fel a témát: frottázsolással és fametszetekről készített nyomatvétellel.
Koós Gábor 1986-ban született a szlovákiai Lucenec-ben, 2012-ben szerezte meg a diplomáját a Magyar Képzőművészeti Egyetemen, képgrafika szakon. A számára meghatározó két technikához egy 2010-es skóciai tanulmányút során került közel. Erasmus-ösztöndíjasként látogatta a Glasgow School of Artot. A környezet és a hely hatását szerette volna valamiképpen megragadni, ezért – a gyerekkorból mindenkinek ismerős – frottázsolás technikáját használva vett mintát az emlékként megőrizni kívánt tárgyakról: átdörzsölte felületüket egy füzet lapjaira (Glasgow Diary, 2010). A folyamatban a gesztus, a fizikai érintkezés volt számára fontos: a nyomatvétellel a másolat egyfajta emlékfragmentummá válik, ami az ábrázolásnál valamivel többet őriz meg a tárgyból.
Ugyancsak Glasgow-ban kezdett el csiszolatlan, kezeletlen, nagyméretű fadeszkákat használni fametszetekhez és a róluk vett magasnyomatokhoz. A 2012-es, Torony I–III. című fametszet-triptichon már ehhez az irányhoz köthető. Jól látható Koós nyomatainak vizuális kettőssége, amely a mai napig meghatározza műveit: az alaposság, a minden részletre kiterjedő dokumentálási igény találkozik a fametszetek megmunkálásából fakadó természetes vadsággal, az aprólékosság a monumentalitással.
A művész gyakran együtt állítja ki a nyomatokat a nyomódúcként használt fametszetekkel, a földön fekvő falemezek fölé installálva a papírra átvitt nyomatot. Nincs köztük műfaji hierarchia: a fametszet is kész mű, amin láthatók a kézi megmunkálás jegyei, a beavatkozások az anyagszerkezetbe és a felvitt festékréteg. Ez a kiállítási gyakorlat a sorozatgyártás, sokszorosítás és egyediség kérdése miatt is figyelemre méltó.
A 2012-ben elkezdett Budapest Diary című sorozatában nagyméretű fametszeteket – és azokról egyetlen nyomatot – készített a főváros egyes részeiről: az utcafronton sorakozó épülethomlokzatokról vagy egy metrókocsi belsejéről. Hasonlóképp járt el, amikor életteréből választott ki tárgyakat, például a gázóráját, otthona bejárati ajtaját, illetve a Műcsarnok falát, ahol budapesti múzeumban először állították ki műveit – és ezeket frottázstechnikával rögzítette.
/Koós Gábor: Balkon-chimera-project/
2014-től a folyamat lényeges momentummal gazdagodott: a nyomatokat installatív módon térben újraépítette, eredeti formájuknak megfelelően. (Souvenir, 2014: a műtermébe vezető liftbelsőről, majd ugyanennek a sorozatnak a részeként 2015-ben a nagyapja egykori munkaasztaláról és a nagybátyja szalagfűrészéről.) 2015-ben a 20 éves erdő című installációjában egy számára emlékezetes erdőrészletet frottázsolt át minden részletében (ágak, törzsek, levelek), majd a nyomatokat méretarányos módon makettvázakon visszaépítette, pontosan úgy, ahogy a fák, ágak és levelek a nyomatvétel pillanatában elhelyezkedtek.
Ugyancsak az elmúlással és a múló idővel foglalkozott 2017-es Unfolded territories (Kibontott terep) című helyspecifikus environmentjében, a személyes után általánosabb teret, egy elhagyott gyárat választva ki. USA Diary című, legújabb installációjában (2020, Inda Galéria) ugyanezzel a gyakorlattal rögzíti amerikai élményeit.
/Koós Gábor: USA Diary 2020/
Koós Gábor művészete az emlékezéshez fűz reflexiókat, miközben a grafika műfaját is újraértelmezi. A személyes, valamint az általános témákkal az alkotói folyamatot is feltárja, és munkáiban annak elemeit, anyagait lecsupaszítva mutatja meg.
Koós Gábor
1986, Lucenec, Szlovákia
https://www.works.io/gabor-koos
https://www.instagram.com/gabor_koos/
/Koós Gábor: Balkon-chimera-project/
/Koós Gábor: 20 years old forest Meetfactory/
/Koós Gábor: Souvenir 2014/
