A magyar irodalom két alapművéből, a Bánk bánból és a Toldiból készült eddig írói szótár. Olyan szótár, amely az adott mű összes szavát tartalmazza és magyarázza. „Drámaszótárnak” vagy „elbeszélő költemény szótárnak” is nevezhetnénk ezeket, ha lennének ilyen fogalmaink. Ezért maradjunk az írói szótárnál, ami viszont egy kicsit többet jelent: olyan szótár, amely tartalmazza egy író szókészletét. Jelen esetben tehát egyetlen műre korlátozott szókészletét.

A Bánk bánban vannak archaizmusok, patinás nyelvezete lassú olvasással, a szavak, szószerkezetek végiggondolásával, esetleg utánanézéssel ma is érthető. A Toldi a magyar nyelvi gazdagságnak iskolapéldája, irodalmunk egyik legismertebb és legszívesebben olvasott műve. Sütő András az egyes szavakra is kitérve emlékezik Toldi-élményére: „Téli estéken Arany Toldi-ja tartott ébren. […] Nyelvünk erdőzúgását hallgattam benne. Miután végigborzongtam a réti farkasokat, és Bence hűségében apámra ismertem, miután karizmaimat Miklóséival összemértem, azzal kötött le tizedszer is, ami a kielégített kalandvágy helyén egyre növekvő hiányérzetemet enyhítette: beszélni tanított. A lehetetlen sajtó kísértéseit éreztem: fölszippantani szavanként az egészet, az utolsó jelzőjét is eltárolni az üres kamrákban.” (Anyám könnyű álmot ígér)

Vajon olvasható-e szótár nélkül a Bánk bán és a Toldi? Természetesen igen. És a ma olvasója számára valószínűleg elég a „magyarázatos” megoldás, vagyis az, hogy egyes régies, esetleg táj-, szak- vagy idegen nyelvi szavakat, kifejezéseket lábjegyzetben vagy a mű végén végjegyzetben megmagyaráznak. Az egyik honlapon a Toldi szövegét százhatvan jegyzettel látták el.
(Forrás: http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/arany/ttizenke.htm#elzak)

Valójában ez a százhatvan szó okozhat némi nehézséget a diákoknak. Néhány példa:

(Első ének)
szík sarja: (itt) levágott gabona töve,
tors: lekaszált gabonának, fűnek földben maradt csonkja, torzsa,
gémmel: a gémeskút felső, az állványon elhelyezkedő, kinyúló, mozgatható része,
kémel: kémlel, kutat,
delelnek: déli pihenőt tartanak,
felült Lackó a béresek nyakára: Így gúnyolja tréfásan a magyar paraszt azon mezei munkást, ki a nap és dolog hevétől bágyadtan a munkára ráunt. (Arany János jegyzete),
vendégoldal: szekér két oldalára erősített hosszú rúd, amellyel a szekér szélesebbre növelhető,
legénytoll: serkedő bajusz és szakáll,
hírvirágot: hírnevet,
nádor: (más szóval: nádorispán) a király után a legmagasabb közjogi méltóság viselője,
aranyhím: aranyhímzés,
kolcsagos: kócsagtollas,
ára: (itt) becsülete

(Tizenkettedik ének)
hűle-fűle: hűlt is, főtt is,
örűltenek: (kár)örvendtek,
sajkával: (itt) hadihajóval,
elzaklatott: elzavart, elűzött,
pogány: (itt) kegyetlen,
öröklevelet: végrendeletet,
sergébe: seregébe,
S mán kezdve tizenkét lóra jár hópénzed: mától kezdve havi zsoldod tizenkét ló ára lesz
Dárius kincsének: mérhetetlen kincsnek. (Dárius perzsa király nevéről, aki az ókor leggazdagabb uralkodója volt.)
oda sem néz: Tréfás kitétel, körülbelül ennyit tesz; észre sem veszi, rá sem hajt. (Arany János jegyzete),
együgyű: (itt) egyszerű,
illel: illesz


/Fadrusz János: Toldi farkasokkal Fotó: Wikimedia Commons/

Jankovics Marcell most készült el a Toldi rajzfilmváltozatával. Egyik nyilatkozatában elmondta, hogy a százhatvan szó megértését a képi kifejezőeszközök nagyban megkönnyítik (gondoljunk csak a vendégoldal vagy a legénytoll megjelenítésére).

Az írói szótár ennél többet kínál: közli az összes szó előfordulásának számát – beleértve a helyesírási változatokat is (ez érdekes lehet abból a szempontból, hogy az író milyen gyakorisággal használ egyes szavakat); a szó értelmezéseit, például átvitt jelentéseit, használati köreit (az átlagolvasó rendszerint egy-egy szónak az alapjelentésével értelmez); ehhez példaként idézetet hoz a műből. És persze megadja az adott szó szófaját is. Egy-egy írói szótárt forgatva – azért szokni kell ezek tudományos stílusát, szerkezetét – leginkább az lepheti meg az olvasót, hogy a szavaknak mennyi jelentésárnyalata van. Amikor az erre vonatkozó példákat alaposabban megfigyeljük, rájövünk, hogy szövegeinket milyen felszínesen, rendszerint a szavak első jelentésének ismeretében fogadjuk be. Az írói szótár az árnyaltabb, alaposabb, mélyebb szövegértést szolgálhatja.
Pásztor Emil Toldi-szótára 1986-ban készült el. Alcíme: Arany János Toldijának szókészlete. Tegyük hozzá: teljes szókészlete. Beke József Bánk bán szótára első kiadásban 1991-ben, második kiadásban 2019-ben jelent meg. A két szótár csaknem ugyanannyi címszót tartalmaz (egy-egy címszó értelemszerűen többször is előfordul a szövegben, tehát a szóelőfordulások száma ennél nagyobb):
Toldi-szótár: 2873
Bánk bán szótár: 2900
(A Bánk bán teljes szókészlete körülbelül 13 500 szó. A pontos szám az egybe- és különírás következetlenségei miatt nem adható meg.)

Valamit a szavak gyakoriságáról. A Toldiban a szavaknak – Pásztor Emil közlése szerint – hozzávetőleg 63–64 százaléka csak egyszer fordul elő. És hasonló arány mutatható ki a Bánk bánban is. Ez azt jelenti, hogy az alkotók választékosan kidolgozták a szöveget, keveset ismételtek.

Ha mélyebben feltárjuk a szótár rejtelmeit, kiderül, hogy a címszavaknak többnyire több jelentésük van.
Toldi-szótár: 2873 címszó – 4370 (szójelentés, szóhasználati mód)
Bánk bán szótár: 2900 címszó – 8757 (jelentésárnyalat)

A különbség abból fakad, hogy a jelentéshatárok megvonása nem lehet teljesen objektív. Példaként bemutatom a Toldi-szótárban az „Isten” címszó jelentéseit, egészen pontosan: használati köreit. A nagybetűvel írt „Isten” szó a Toldiban harminchatszor fordul elő a következő – egymástól olykor csak árnyalatában eltérő – jelentéssel.

1.    a világ teremtője, fenntartója: „Ugy szeressen Isten, a hogy engemet te!”
2.    mennydörgés (körülírás): Isten haragja
3.    villám (körülírás): Isten nyila
4.    étel (körülírás): Isten kenyere
5.    a földi világ, az élet: Isten világa
6.    csoda: Isten csodája
7.    az égboltozat: Isten ege
8.    valamely felhő: Isten fellege
9.    erős meggyőződésem, hogy… (közbevetett erősítő kifejezés): hiszem az Istent…
10.    gondolj az Istenre: fenn az Isten
11.    átok: Isten akárhova tegyen valakit
12.    (jókívánságként, búcsúzásban): Áldja meg az Isten ezen a világon…
13.    nem lehet tudni: Isten tudja
14.    dehogyis szeretném (tiltakozásként): Isten mentsen
15.    (figyelmeztető felkiáltás): az Istenért!
16.    megsegít az Isten (szólásban): Jó az Isten, jót ad…

Ezek a magyarázatok valójában csak az irodalmi szövegek alaposabb kutatóinak, értőinek szolgálnak tanulsággal. Az olvasókat leginkább a nehezen (nehezebben) érthető szavak magyarázata érdekli. 
Például a Bánk bánban:
(jánosáldás, a szövegben: János-áldás) valamely mulatság, italozás végén az utolsó pohár ital: „János-áldását üríteni”.
(környülállás, a szövegben: környűlállás) a pillanatnyi helyzettel összefüggő tényezők összessége, körülmény: „a környűlállások boldogtalan őrvényein”.
(lévnyaló, a szövegben: Lévnyaló) valakinek a kegyét kereső, ingyenélő, haszonleső személy: „Lév-nyalóvá lettél dicső Árpád gyümölcse te”.
(pártütés, a szövegben: Pártütés) felkelés, lázadás a törvényes hatalom vagy annak képviselője ellen: „Itten Melindám, ottan a Hazám – a pártütés kiáltoz…” A szótár készítője, maga is magyartanár, elmondta, hogy a pártütés szót középiskolás diákjai nem tudták értelmezni, úgy fejtegették: „valaki üti a pártot”.

Beke József Bánk bán szótárát Orosz László irodalomtörténész így értékelte:

 

„Nemcsak a dráma tudományos elemzését segíti ezzel: műve nélkülözhetetlen segédeszközük lesz azoknak is, akik a Bánk bánt színpadra állítják, szerepeit játsszák, s azoknak is, akik tanítják, tanulják, olvassák. Egyben fontos adalék a magyar nyelvtörténet legnagyobb vállalkozást hozó szakaszának, a nyelvújítás korának tüzetesebb vizsgálatához is.”

Két alapvető XIX. századi irodalmi alkotásunk írói szótárát egyelőre nem követik újabbak. Talán vállalkozik majd egyszer valaki Madách Tragédiájának efféle feldolgozására.

 

Olvassa el Balázs Géza Szótári kalandozásainak első és második részét is.

/Indulókép: Katona József: Bánk bán című drámájából készült tévéváltozat felvétele az MTV stúdiójában. Latinovits Zoltán /Bánk/ és Ronyecz Mária /Gertrudis/. Fotó: Fortepan/Szalay Zoltán/