Arany János nyelvi kincseinek fölmérése már életében elkezdődött. Az írói szótárak egyik magyar ősének tekinthető – ráadásul Arany Jánoshoz is kapcsolódik – Lehr Albert (1880/1922) középiskolai tanár remek, magyartanárok nemzedékeit segítő munkája. Lehr Albert – a tanítást megkönnyítendő – nyelvi, művelődéstörténeti magyarázatokat fűz a Toldihoz. Ezek egyfajta rejtett írói szótárrá állnak össze. Lengyel András méltán „magyarázatos Toldinak” nevezi, hiszen évtizedeken át ez a kötet vált a középiskolai magyaroktatásban az Arany-értelmezés alapjává.

Ki volt a szerző? Lehr Albert (Sárszentlőrinc, 1844 – Budapest, 1924) középiskolai tanár, nyelvész, esztéta, műfordító, költő, irodalomtörténész, 1882-től az MTA levelező, majd élete utolsó évében már rendes tagja. Sopronban végezte a gimnáziumot és a teológiát. Felvételt nyert a Kis János alapította Magyar Társaságba. 1865-től Szentlőrincen és Bonyhádon tanár, közben megfordul német egyetemeken. 1873-tól a Budapesti Evangélikus Gimnáziumban oktat. Szarvas Gábor ortológus, nyelvművelő nyomába lépve a nyelvhelyesség olykor túlzó harcosa.

A középiskolai oktatás számára készített „magyarázatos Toldi-kiadása” a legnagyobb sikert elért műve – amely valószínűleg fenntartja nevét. Az először 1880-ban megjelent munka számos kiadást és utánnyomást ért meg. 1886-ban az Akadémia nagydíját is elnyerte. Magyar--latin szakos édesapámtól maradt rám a tizennegyedik kiadás 1922-ből. Teljes címe: Toldi. Költői elbeszélés. Írta Arany János. Magyarázta Lehr Albert tanár. Tizennegyedik kiadás. Budapest, Franklin Társulat kiadása. Lengyel András közli, hogy 1917-ben Lehr egyik tanítványa, Ignotus Hugó (akkor a Nyugat főszerkesztője) joggal írhatta: „Iskolavégzett mai magyarnak érzésében az Arany név mellé társul a Lehr Alberté, kinek mindenre gondoló s mindennek okát és értelmét adó nyelvi és tárgyi magyarázataival együtt ismerte meg az iskolában a Toldit.” Majd hozzátette: „Ez iskolai Toldi-magyarázat csak kivonata egy nagy tanulmánynak, mely szerető, gondos s a mellett szerves, mert felfogásaiban s megállapításaiban összefüggő enciklopédiája mindennek, amivel a Toldinak bármely szava, gondolata, mozzanata, vagy fordulata nyelvi, lélektani, történelmi, logikai vagy esztétikai vonatkozásban állhat. S akinek aztán – mint a Nyugat szerkesztői közül Fenyőnek és nekem – szerencséje volt magának Lehr Albertnek lenni középiskolai tanítványa: még többet vett e kitűnő férfiútól, mint amennyire e párját ritkító filológia rávall. Egy életre szóló benyomását s ébresztő s ébren tartó hatását egy látnoknak (a régi zsidók így nevezték prófétáikat), ki bele tudja magát élni a művészi nagyságba s tudóan tudja végig követni, mit az megszállottan teremtett.” (Nyugat, 1917, 5. szám, 442. oldal)

Lengyel András azt is megállapítja, hogy „Lehr e magyarázatos kiadással megteremtette az Arany-recepció egyik leghatásosabb, pedagógiailag különösen hatékony eszközét. A dolog pikantériája, hogy mindezt nem esztétikai érzékenységével érte el… […] a magyarázatos Toldi a »magyarosító« projekt egyik különösen hatásos, mert indirekt eszköze volt. »Csak« irodalomról beszélt, de mentalitást, habitust formált. […] Mindent megadott diák olvasóinak, amely a mű befogadásához, »megértéséhez« szükséges volt. Amely bevezette őket egy gazdag és tartalmas nyelvi világba, amely alkalmat adott a valóság egy speciális mentális fölépítésére.”

A magyarázatos Toldi tehát mindenképpen megér egy alapos szemrevételt. Először is aprólékos szómagyarázataira érdemes odafigyelni – amelyek magukban hordozzák a későbbi írói szótárak módszerét.

Lássuk a Toldi bevezető sorait! Nem mindegyik szót elemzi (az írói szótár valamennyi szót szótározza), hanem csak az értelmezhetőség szempontjából érdemeseket:
„Mint, ha pásztortűz ég őszi éjszakákon,
Messziről lobogva tenger pusztaságon:
Toldi Miklós képe úgy lobog fel nékem
Majd kilencz tiz ember-öltő régiségben.

Pásztortűz: Kinn háló pásztoremberek, kivált hűvös éjjeleken tüzet szoktak rakni: az a pásztortűz, mely messzire ellátszik.” További megvilágításként Petőfit idézi: „»A falu messzire volt már háta megett, / Nem látta lobogni a pásztortüzeket«.

Tenger pusztaság: »a mely oly sík, végtelen, mint a tenger.«

»Kilencz tiz ember öltő régiségben«: Emberöltő vagy öltő = nemzedék, ivadék. Egy nemzedékre 30 esztendőt szoktak számítani. Nagy Lajos, ki alatt Toldi élt, 1324–1382-ig uralkodott; tehát a költő itt egy emberöltőre 50 évet számít.”

A szavakon túl Lehr értelmezi az állandósult szókapcsolatokat, a frazémákat is. Másfél évszázada Aranytól és Lehr közvetítésével magyarázza minden tankönyv és minden tanár: a „felült Laczkó a béresek nyakára” szólást: „Így gúnyolja tréfásan a magyar paraszt azt a mezei munkást, a ki a nap és a dolog hevétől bágyadtan a munkára ráunt. László napja június 27-ére esik: nyilván innen eredt e mondás.” Bizonyára ma sem gondoljuk másként, bár Bernáth Béla pszichoanalitikus magyarázatai ennél szabadabb (mélyebb) értelmezést is megengednek (de ezt nem tanítjuk az iskolában).

Nemcsak a mai, hanem a XIX. század végi diákoknak is beszél arról a könyv, hogy mi az a vendégoldal, a szík, a sarj, az ösztövér, a kútágas, a hórihorgas és a gém… Azért ezt hozom fel, mert napjainkban a magyartanárok kedvelt mondása, hogy a mai diák egyetlen szót sem ért ebből:
„Ég a napmelegtől a kopár szík sarja…”
„Ösztövér kútágas, hórihorgas gémmel…”

Ezzel nem teljesen értek egyet, mert lehet, hogy egyes szavak jelentését nem ismerik, vagy nem ismerik pontosan, szótárszerűen, de a szövegösszefüggésből a Toldi szövege szótár nélkül is érthető. Gondoljunk csak arra, hogy ugyanezek a gyerekek angol szövegeket is olvasnak, és ott is a szavak egy részét nem ismerik, és mégis eligazodnak a szövegben. Persze a pontos szövegértéshez kell a magyarázat, a szótár és a gyakorlás. Hát erre való az írói szótár – és előzménye: a lábjegyzetes, magyarázatos Toldi, amelynek megszületése és sikere után még több évtizedet kellett várni a Toldi-szótárra, valamint az Arany-szótárra.

Balázs Géza Szótári kalandozásainak első részét ITT olvashatja el! 

/Grafika: Eszteró Anett: Toldi-szótár/