A film címszereplője, Bódi Mária Magdolna 1921-ben született Szigligeten, cselédszülők házasságon kívüli gyermekeként, ezért később hivatalosan nem válhatott apácává. Ennek ellenére mélyen hívő keresztény, maga is szegény, de gyakran segít a rászorulókon, felnőttkorában pedig különböző karitatív szervezetekben dolgozik. Mindvégig önmegtartóztatóan él, és megfogadja, hogy a nőkkel erőszakoskodó szovjet katonáktól az élete árán is megvédi önmagát és társait. Ígéretét 1945. március 23-án váltja be: miután a vele erőszakoskodó szovjet katonát önvédelemből egy ollóval megsebesíti, Magdolna hat halálos pisztolylövést kap támadójától. Vértanúsága és életszentsége miatt az akkori veszprémi püspök, Mindszenty József kezdeményezte Magdolna szentté avatását, de nem járt sikerrel. Boldoggá avatásának pere 2017 óta tart.

A Magdolna című film legfőbb értéke nemes küldetése, hogy címszereplője életútját a nagyközönséggel is megismertesse, továbbá pozitívuma filmstílusa és cselekményszervezése.

/Magdolna - A Filmpiknik engedélyével/

A cselekmény két szálon fut, és a címszereplő két fontos napját ismerjük meg: 1933-ban a tizenkét éves Magdi első jótetteit és transzcendens élményét láthatjuk, 1945-ben önfeláldozó cselekedetei és vértanúhalála jelenik meg. A kép végig fekete-fehér, a kamaszévek inkább lírai hangulatúak, a világégés végjátékánál a film minimalista és szürreális. Leginkább az 1945-ös jelenetekre jellemző, hogy a kamera szinte végig közelről követi a főhősnőt: a film Magdolna nézőpontjával azonosul. Habár Tóth Zsolt (Antigoné, A vizsga, Pappa pia) operatőr munkája túlságosan emlékeztet Erdély Mátyás Saul fia- és Napszálltabeli kamerakezelésére, ennek ellenére a Magdolna képei hatásosak, és erős atmoszférát teremtenek. Ezt hangsúlyozza az 1945-ös szálon szinte végig hallható apokaliptikus, a bombázó repülőgépek búgására emlékeztető háttérzene.

Buvári Tamás küldetése nemes, mert ritkán láthatunk filmeket magyar szentekről, boldogokról vagy olyan keresztényekről, akik akár életük árán is kiálltak az elesettek és megnyomorítottak mellett a történelem színpadán. Jobbára Mindszenty József izgalmas életéről készültek nem túl emlékezetes és nem túl jól sikerült filmek (Mindszenty József – Devictus Vincit, Mindszenty – Szeretlek, Faust), akinek szintén kezdeményezték boldoggá avatását második világháborús és ötvenhatos szerepvállalása miatt. Ezért is nagy jelentőségű, hogy végre Bódi Mária Magdolna története is előkerült, akinek kivételes élete bizonyítja, hogy a legnagyobb káoszban és kilátástalanságban is lehet és kell is embernek maradni, sőt kötelességünk embertársainkat önmagunk elé helyezve segíteni a rászorulókon. Magdi nem pusztán embereken segített, hanem kifejezetten a női becsület védelmezőjévé vált. Vértanúhalála ha sajnálatos módon nem is tudta megvédeni az összes magyar nőt az erőszakoskodó szovjet katonáktól, de környezetében sokakat megmentett a gyalázattól.

Ám akármilyen nemes is a film és alkotója küldetése, a Magdolnát dramaturgiai szempontból sokkal jobban kellett volna megvalósítani. A történet fő problémája éppen abból fakad, ami miatt a címszereplő életútja csodálatra méltó: bár változnak az idők, de a címszereplő hite és elkötelezettsége rendíthetetlen. Ez példázatnak tökéletes, ám Buvári Tamás nem tudta kellően izgalmasan bemutatni Bódi Mária Magdolnát. Gyakran megesik, hogy ha jelentős történelmi személyről, még inkább bibliai alakról vagy szentről forgatnak filmet, az alkotók rendre megilletődnek választott hősük nagyságától. A rendező törekedett az izgalmas megvalósításra, mert a vértanú életútjából úgy választotta ki a filmre vitt epizódokat, hogy azok egy nő passiójává álljanak össze. Így nemcsak az egyre gyakoribb bombázások és az előrenyomuló szovjetekkel kapcsolatos rémhírek nyomasztják a címszereplőt és a nézőt, hanem az 1933-as cselekményszál egyik didaktikus, látomásszerű képe is előrevetíti, hogy Magdolnának életét kell adnia embertársaiért.

Az alapkoncepció feszültségkeltő és izgalmas, de a megvalósítás már nem annyira, mert Magdolna nem vált drámai karakterré.

A főhősnő ugyanolyan tizenkét évesen, mint huszonhárom évesen: nem változik, már gyermekként nagykorú keresztény, nem látjuk érését, vívódásait. 

A mártíromság felé tart, de a végkifejletben elmarad a katarzis. A cselekmény során néhol felcsillan a remény, hogy Magdolna árnyaltabban bemutatott hőssé válik. Például felmerül a kérdés: ha a szeretetet és megbocsátást hirdető hősnő a szovjetek kegyetlenségét a saját testén tapasztalja meg, küzdjön-e az életéért, vagy a passzív ellenállást választva Isten kezébe adja azt. De Buvári ezzel a dilemmával végül nem kezdett semmit.

A főszerepet játszó színésznők, a kis Magdit alakító Buvári Villő, de még inkább a felnőtt Magdit megformáló Nagy Katica (Gólyatábor, Rossz versek) jól játszanának, ha lenne mit. Előbbi szinte egyáltalán nem, utóbbi csak ritkán kap lehetőséget, hogy kibontakozzon. Nagy Katica is szerencsétlen módon akkor villanthatja meg tehetségét, amikor ki kell mondania egy didaktikus monológban, hogy a gyilkosok is a társadalom áldozatai, ezért megérdemlik a szánalmat és a megbocsátást. Nagy Katica természetességének és visszafogott, finom játékának köszönhetően még ez a szájbarágós szöveg is megszépül.

Ebből következően a Magdolna cselekménye csak takaréklángon pislákol: a kamera hiába követi a főhősnőt, nincs drámai karaktere. Mivel nem látjuk őt esendő emberként, ezért nehezen lehet hozzá kötődni, ha amúgy kétségtelenül lehet őt tisztelni és becsülni kitartásáért és önfeláldozásáért. Bódi Mária Magdolna hős volt, és ekként is jelenik meg a filmben, de egy filmhős esetében elengedhetetlen az emberi dimenzió, hiszen így kerül igazán közel hozzánk a nagyvásznon megjelenő karakter. Az is gond, hogy a szovjetek közeledésén kívül nincs olyan komolyabb konfliktus a filmben, amely érzelmileg vagy intellektuálisan mozgásba hozná a karaktereket (ott lenne az apa-lánya ellentét, de ez is kifejtetlen marad).

Így a Magdolna tisztességesen, odaadással, kreatívan, de nem elég izgalmasan megvalósított életrajzi film, amelynek alapkoncepciójában megvolt a spirituális, vallási és morális kérdéseket feszegető történet lehetősége, de a Bódi Mária Magdolna iránti tisztelet gátolta ennek kibontakozását.

/Indulókép: Nagy Katica - A Filmpiknik engedélyével/