Hirdesd az igét, akár alkalmas, akár alkalmatlan!
(Szent Pál apostol Timóteushoz írt 2. leveléből)
Pásztor Győzővel először 2016 őszén találkoztam, amikor a dabas-sári plébánián beszámoltam neki arról, hogy a Parma fidei – Hit pajzsa-díj kuratóriuma neki ítélte a 2017. évi kitüntetést. Odaérkezésemkor rendezett templom, plébániaépület és templomkert tárult elém, az ajtóban egy szálfaegyenes, magas, mosolygó plébános fogadott. Ő volt a kilencvenes évek országosan elhíresült dabas-sári katolikus iskolaügy hőse.
Győző atya 1933-ban született Budapesten, római katolikus, vallásos családban. Buzgó ministráns volt, ami a kommunista rendszer nemtetszését váltotta ki, sőt bátyja és nővére révén bekerült egy illegális teológiai tanfolyamra is, amit az akkori titkosszolgálat megfigyelt.
1955-ben az ELTE-n matematika–fizika szakos tanári diplomát szerzett. Pedagógusi pályáját Mezőtúron kezdte el, ahol
kiíratta a gyerekekkel a fehérre meszelt falra kék betűkkel: „Cum Deo pro Patria Libertate” (Istennel a hazáért és a szabadságért), és elmagyarázta nekik, hogy II. Rákóczi Ferenc fejedelem jelmondata mit jelent.
Nem véletlen, hogy itt is a hatóságok látókörébe került, hiszen nap mint nap részt vett a plébániatemplomban a reggel 6 órai szentmisén, s utána ment át az iskolába tanítani.
A papsághoz vezető útja kalandosan indult: 1957 nyarán egyhetes táborba vitte diákjait a Pilisbe, majd egy csónakon átevezett a Dunán, s jelentkezett a váci püspöknél az ősszel induló papképzésre. Végül Egerben kezdte el a szemináriumot, ahol már rendszeres megfigyelés alatt tartotta a kommunista hatóság. Kispaptársaival megszerezte XII. Piusz pápának és elődjének latin nyelvű körleveleit, lefordították magyarra, legépelték, egymás között ismertették, sokszorosították. Akkor még nem sejtette, hogy a kommunista hatalom mindenről tudott.
Így hiába szentelték pappá 1961-ben, a titkosszolgálat nem engedélyezte, hogy lelkipásztori beosztást kapjon.
Sem tanárként, sem papként sehol nem merték alkalmazni, csak a Fővárosi Vízműveknél lehetett vízóra-leolvasó segédmunkás, több paptársával,
köztük Brückner Ákos ciszterci szerzetessel együtt. Amikor később a Kádár-rendszer nyitni próbált a Vatikán felé, az Állami Egyházügyi Hivatal megengedte, hogy Pásztor Győző a Váci Egyházmegye legtávolabbi falvaiban káplán lehessen.
A 2017. évi Hit pajzsa-díjátadáson, ahol elhangzott Reményik Sándor A templomot és az iskolát! és Gyurkovics Tibor Jézus című verse, Bolberitz Pál laudációjában így fogalmazott: „Győző atya az Győző atya. Nem engedett a csábításnak, ugyanolyan buzgósággal végezte mindenhol lelkipásztori munkáját, előbb Rádon, Kiskunhalason, majd Hódmezővásárhelyen, Cegléd-Óplébánián, Szolnok-Szandaszőlősön, s végül plébános volt Dabas-Sáriban 1981-től 2020-ig. Az itt eltöltött évek alatt nemcsak oszlopos tagja, de meghatározó, közösségalakító egyénisége is lett a városrésznek. A hosszú szolgálati idő alatt Győző atya bizonyította hivatás- és küldetéstudatának kimagasló erejét. Következetessége, kötelességtudata nemcsak a hívek, de paptársai előtt is példaértékű.”
Pásztor Győzőt 2020 áprilisában meghívtam a Mária Rádió Parma fidei – Hit pajzsa című kerekasztal-beszélgetés sorozatába Szabó Istvánnal, a Pest megyei Közgyűlés elnökével együtt, aki egyik felterjesztője volt a díjra, és a díjátadási ünnepségre biztosította számunkra a Pesti Megyeháza dísztermét, amely zsúfolásig megtelt Győző atya tisztelőivel. A rádióműsorban elmondta, hogy kikérte a róla szóló titkos ügynökaktákat, és hatvanöt oldalnyi jelentést vehetett kézbe. Mesélt az 1993-as dabas-sári katolikus iskolaügyről is, amikor megtapasztalhatta, amit a Zsoltárok könyvében olvashatunk:
„Amikor az Úrhoz kiáltottam, meghallgatott,
A rám támadóktól megoltalmazott.”
Mi is volt ez a három évtizeddel ezelőtti katolikus iskolaügy? A válasz egy mondatban: a baloldali, liberális politikai erők a rendszerváltozás után három évvel példátlan támadást intéztek a katolikus egyház ellen.
Győző atya fontosnak tartotta az egyházi oktatás helyreállítását, ahol minden tantárgyat jézusi szellemben tanítanak. Ezért döntött úgy: ha lehet, plébánosként újraindítja a katolikus iskolát Dabas-Sáriban. A plébánia irattárában fellelhető dokumentumok szerint itt az 1700-as évektől
1948-ig, az államosításig évszázadokon át folyamatos volt a katolikus oktatás.
A rendszerváltás után állami törvények garantálták a vallásszabadságot, a szerzetesrendek újraindultak, a vallásüldözés megszűnt, akkor hát éljünk a lehetőséggel – hirdette a plébános. Rá kellett azonban jönnie, hogy ez nem is olyan egyszerű, nagy erők mozdultak meg a kezdeményezéssel szemben. Az egykori Pócspetri-ügyre emlékeztetően elrettentő példát akartak statuálni, hogy a püspököknek, egyházmegyéknek, papoknak elvegyék a kedvét katolikus iskola indításától.
Papi élete során a legtöbb kínlódást, szenvedést, megpróbáltatást ekkoriban, az iskola megalapítása idején kellett elviselnie, amikor az egyházellenes erőknek majdnem sikerült azt megsemmisíteniük. Fizikailag is, amikor 1993. augusztus 5-én egy másik településről segédmunkásokat hoztak, akik nekiestek a parányi tanári és igazgatói szobának, amit a folyosóból alakítottak ki, mondván, terjeszkednek, nem elég nekik a hivatalosan kapott iskolarész.
Szétverték a feszületet, a Cirill és Metód-emlékművet, a Mária-szobrokat, kidobálták az emeleti ablakokból a Szentírásokat, hittankönyveket, imakönyveket.
A francia forradalom és a Tanácsköztársaság egyházellenes támadásaira emlékeztető rombolást végeztek.
Az iskolaügy az Országgyűlésben is napirendre került, a legdühödtebben a Szabad Demokraták Szövetségének képviselői tiltakoztak a katolikus iskola ellen.
A Győző atya által elvetett mustármag azóta hatalmas fává terebélyesedett. Míg az iskolaalapítók kezdetben örültek, ha két számjegyű volt az első osztályba beíratottak száma, ma már tizennégy osztályban közel háromszázan tanulnak a Szent János Katolikus Általános Iskolában. Az idő az iskolaalapítót igazolta! Ahogy Szent Péter mondja: „Ha kérdeznek a hitetek felől, tudjatok feleletet adni.”
Az elhunyt Pásztor Győző nyugalmazott dabas-sári plébánosért 2022. augusztus 12-én, 16 órakor mutatják be az engesztelő szentmiseáldozatot a dabas-sári plébániatemplomban, majd a helyi temetőben helyezik örök nyugalomra.
A szerző volt országgyűlési képviselő, a Hit Pajzsa-díj alapítója
