Budapesten hiányzik az egységes elgondolás, szaporodik az erőből átvitt „ingatlanfejlesztés” – írja A város szava című vezércikkében Róna Katalin. A Dunán hajózva arcunkba nyomakodik a MOL-torony városképet rontó, erőszakos monstruma, üresen tátongó épületek hámló vakolattal, omladozva csúfítják a várost, miközben néhány „helyreállított” épületnek legföljebb külső falai őrzik a múltat.

Aktuális rovatunkban a Méhes György-díjak idei kitüntetettjeiről, a Dívák & Ikonok című kiállításról, a III. Építészeti Nemzeti Szalon HelyiÉrték című tárlatáról, a Magyar Mozgókép Fesztiválról, Bódi Magdolna boldoggá avatásáról, a kínai internetszabályozásról, az elektromos kamionok hátulütőiről, az amerikai elnökválasztási kampány vezető témáiról, valamint a klímaváltozás elleni küzdelem természetes útjáról olvashatnak. Reichsbürger-puccsolhatnám címmel Pásztor Péter a 2022-ben leleplezett német operettpuccs történetét eleveníti fel.

Prőhle Gergely szerint Magyarországnak a hagyományos európai értékek védelmét tekintve sok mindenben lehet igaza, de szövetségesek nélkül aligha tudjuk álláspontunkat széles körben érvényre juttatni. Nem mindegy, hogy a magyar kormányzati politika és az Európai Unió képes lesz-e Kilépni a negatív spirálból, amely – gazdasági érdeksérelmek, s mindkét részről érthető fenntartások miatt – az egymásról szóló kommunikációt ma jellemzi.

Három fundamentalizmus jellegzetességeit mutatja be Szalai Miklós. A szent könyv tévedhetetlenségéhez való ragaszkodás csak a keresztények esetében jellemző, az ortodox zsidók a XVI. századi Sulhán Áruh előírásain alapuló vallásos életformát, a muszlimok a saría, az egész emberi és állami életet szabályozó vallási alapú jog érvényesítését tartják elengedhetetlennek.

Korzenszky Richárd bencés szerzetes életútja és gondolatai körvonalazódnak Elmer István Ajándékként fogadom el című portrékötetéből, melyet Somorjai Ádám mutat be (Aki a fű növését is figyeli).

Literátorként Lackfi János költő nyerte el idén a Stephanus-díjat, akinek az egyetemes keresztény-európai kultúra értékrendjét közvetítő munkásságát Sajgó Szabolcs méltatja (Nézd, Uram!).

Téeszkrónikásként tudott csak megélni Koncsol László felvidéki költő, miután az irodalmi életből kiszorították, de Filep Tamás Gusztáv szerint így tudta beleásni magát abba a hely- és régiótörténeti anyagba, amelyből utóbb a Csallóközi kiskönyvtár megszületett (Koncsol László utolsó jó cselekedete).

Bence Lajos a muravidéki magyar irodalom intézményesülésének kezdeti időszakába kalauzolja el az olvasót (Irodalomteremtés nehéz időkben). Bence Lajos „Vendéghaj” és álarc mögül, valamint Miért ne lehetne? című verseit olvashatják.

Irodalmárok és irodalomszeretők találkozására teremtenek fórumot a PENdrive-estek, melyekről Gulisio Tímea kérdezi az estek anyagából antológiát összeállító Turczi Istvánt (Új márkanév az irodalomban).

Szekáry Zsuzsanna Leczo Bencével a Konstantinápoly ostromáról szóló Bazilika című novellájáról, valamint a török és magyar népet összekötő kapcsokról beszélget (Konstantinápoly eleste és a székely ágyúöntő).

Mi, akik a képes beszédből mára már kiestünk, csoda-e, ha nem értjük a csángókat? – kérdi Sántha Attila, aki A koncorfonástól a köntörfalazásig próbálja Duma András barátja segítségével megfejteni a moldvai magyar beszéd titkait.

Szigetvári Krisztián az új építészeti törvény előremutató kezdeményezésének tartja, hogy a helyi védelem alatt álló értékek ezentúl általános műemléki védettséget élveznek. Miután csak Baranyában hatszáznál több építmény áll helyi védelem alatt, a magyar műemlékvédelem ilyenformán rengeteg tartalékkal rendelkezik (Kincskeresés Baranyában).

Negyedszázadon át volt Tokióban a Musashino Academia Musicae vendégprofesszora, s az ottani szimfonikus zenekarok vezető karmestere Berkes Kálmán klarinétművész, aki Réfi Zsuzsannának mondta el tapasztalatait a japán művészeti életről, valamint a Győri Filharmonikus Zenekar élén végzett munkájáról (A pálca nem szólal meg).

Hanák Gábor András Ferenc Balázs Béla- és Kossuth-díjas rendezőre, a Nemzet Művészére emlékezik, felidézve személyes találkozásaikat, s az akkori politikát elutasító művészek által a Balaton-felvidéken létrehozott közösségi mikrovilágot (Egy pontosan kidolgozott élet).

Kocsis Katica szerint a Verebics Katalinban alkotás közben dolgozó emóciók szinte tapinthatóan sütnek át vásznain. Festményei nagyon személyesek, ugyanakkor a kollektivitás felől is olvashatók (Időtlen, kortalan festészet).

A színekben rejlő hatalmas erő címmel Nagy Imre művészettörténész válogatásában készült Tornyai János festőművésznek, az alföldi festészet kiemelkedő alkotójának életművét bemutató kiállítás (Tornyai Szolnokon). Tóth Károly szerint a művész inkább szakított a hivatalos intézményekkel, hogy saját útját járhassa.

Koppenhága kerékpáros világába kalauzol el Borzák Tibor (Széllel szemben is tekerni kell). A „világ legkerékpárosabb városa” címet ugyan egyelőre nem nyerték el, de az autós forgalom visszaszorításában figyelemre méltó eredményeket értek el.

Török-Tóth Anna a magyarországi bevásárlóközösségek mozgalmát mutatja be, amelyben a termelők, a vásárlók és egy önkéntes csapat együtt szervezi meg az élelmiszerek eljuttatását a fogyasztókig (Vadkovászos kenyér és almasajt).