Focikedvelők körében közismert az a szakállas vicc, mely szerint Ferenc József a bécsi Burgban a Práter felől érkező nagy zaj okát firtatja. Mondják neki, hogy semmi különös: Ausztria-Magyarország futballmérkőzés zajlik. Értem-értem, mondja az uralkodó, de ki az ellenfél?

Óhatatlanul is ez jutott eszembe az idei foci-Eb egyetlen magyar győzelme után, amikor megtudtam, hogy a jelenleg Szerbiához tartozó Temerin – egykoron színtiszta, mára már zsugorodó – magyar ajkú közössége a skótok elleni meccs utolsó perceiben fennhangon imádkozott. A tájház udvarán kialakított szurkolói zónában először Varga Barnabás sérülését követően fohászkodtak az égiekhez, majd az utolsó pillanatokban már a győztes magyar gól megszerzéséhez kérték a Fennvaló segítségét.

Az egykori pajta szerbek közé szorult magyarjai nem is tudták, hogy válogatottunk addigi egyetlen góljának szerzője a leghűségesebb magyarországi községből került az európai futball színpadára. Abból a faluból, amelyet Trianon után ugyanúgy elszakítottak Magyarországtól, mint ahogyan tették ezt a bácskai településekkel, köztük Temerinnel is. Csak amíg a mesterségesen összekalapált délszláv államhoz csatolt

magyarokat senki sem kérdezte, hogy melyik országban szeretnék tudni őseiktől örökölt szülőföldjüket,

az osztrákok által megszállt települések közül – a többségében horvátok és németek által lakott – tíz falu polgárainak módjukban állt, hogy a határmegállapító bizottság előtt kijelenthessék, melyik országhoz is szeretnének tartozni.

Szülőföldem szép határa! Meglátlak-e valahára? – Glóbusz, a világon szétszóródott szentpéterfaiak emlékműve (Wikipédia)

 

Varga Barnabás szülőfalujának népe 1923-ban Magyarországot választotta. Szentpéterfa mellett még másik öt falut lakták horvátok, hármat németek és csak egy volt népességében teljesen magyar. Földjeiket megtarthatták, és az osztrák oldalon maradt szőlőiket, pincéiket is művelhették, látogathatták. Ám negyedszázad múlva a kommunista Magyarország az 1922-es határ és a sebtében fölhúzott vasfüggöny közé zárta a leghűségesebb falusiakat, akik csak a rendszerváltozáskor szabadultak kerítésbörtönükből.

Még a tavasszal – amikor Eb-esélyeink is fényesebbnek látszottak, mint június első napjaiban – a Szentpéterfához legközelebbi NB I-es stadionban játszott a Fradi. Mindenki láthatta a televízióban, hogy a szentpéterfaiak egy teljes szektort megtöltve nem a csapatok valamelyikének szurkolói sálját lobogtatták, hanem falujuk nevét mutatták fel, és földijük – a későbbi gólkirály – nevét skandálták. Barni a sajátjai előtt melegített, velük fotózkodott, és ahogyan Németországban, úgy ott is hozzájárult csapata sikeréhez.

Győzelem! – üvöltött a skót–magyar meccs utolsó utáni pillanatában a stadionbéli szurkolótábor, a Vas vármegyei Szentpéterfa, a vajdasági Temerin és az egész Kárpát-medence mellett a világ összes magyarja, állampolgárságtól függetlenül.

Ezek után érdekel még valakit, hogy melyik ország nyerte a 2024-es labdarúgó-Európa-bajnokságot?

 

Nyitókép: A szentpéterfai Szent István-kápolna az I. világháború áldozatainak szentelt, illetve a Glóbusz-emlékművel