Minden amerikai elnökválasztás jelentős kihatással van az egész világra, de a mostanira ez hatványozottan érvényes. A világ békéje és jóléte szempontjából a legfontosabb, hogy erősödik-e vagy gyengül „a Gonosz tengelye”, Észak-Korea, Kína, Oroszország és Irán informális szövetsége. Ahhoz, hogy „a szabad világ” sikeresen tudjon védekezni e négy, saját népét elnyomó diktatúrának a demokráciákat aláásni igyekvő agresszív lépéseivel szemben, erősíteni kellene Észak-Amerika és az Európai Unió szövetségét és ennek intézményét, a NATO-t. Nagy baj, ha Trump és a környezete ezt nem vagy másként látja. Viszont a Kínával és Iránnal szemben várható keményebb politikája megkövetelné meglévő szövetségesi kapcsolatai megőrzését, sőt erősítését.
A várakozásokkal ellentétben a verseny nem lett szoros.
Ennek előnye, hogy nem jön létre Amerikában polgárháborús helyzet, amitől sokan tartottak.
Ha Harris győzött volna, akkor Trump felheccelt hívei csalást kiáltva mindenre képesek lettek volna, túllépve a Capitolium négy évvel ezelőtti megostromlását. Persze a feltüzelt woke-os indulatok kitörésének a veszélye sem múlt el.
Az okok, az eredmény elemzése sokáig el fog tartani. Noha Trump az amerikai gazdaság gyengeségét és az inflációt lovagolta meg, de Amerika gazdasága erős, alacsony a munkanélküliség, nő a népesség. A milliós, jórészt illegális bevándorló jó a gazdaságnak, de rossz a közbiztonságnak. A fehér lakosság jelentős része félt, hogy kisebbségbe kerül, hogy Harris győzelme esetén a radikális baloldal kárpótlást fizet a rabszolgaságért, a szexuális kisebbségeket még harsányabban támogatja, pártolja a nemváltó műtéteket, bevezeti a szinte korlátlan abortusz jogát.
Trump nem hagyományos republikánus, nem is hasonlít Reaganre, akitől egyébként a „Tegyük újra naggyá Amerikát” jelmondatot vette.
A korábbi, hagyományos republikánus elnökkel ellentétben a populista vezér a szabadkereskedelem helyett magas védővámokat akar, és nem atlantista. Megosztó, fenyegeti ellenfeleit. A Republikánus Pártot, a GOP-t maga alá gyűrte, és elvitte a keresztény fundamentalizmus és a demagógia felé. Bázisa heterogén: szavazói az elszegényedő fehér munkások, a lecsúszástól tartó középosztály, az elővárosok, a vidék lakói – és a szupergazdagok.
Mi várható? A belpolitikában Trump az úgynevezett „mélyállam” felszámolását, precedens nélküli nagyságrendű személycseréket ígért. Meg akarja büntetni korábbi kormányzása kerékkötőit, a négy évvel ezelőtti választás állítólagos elcsalóit. „Az ellenség belül van” – mondta.
A gazdaság helyzetét jelentős vámemelésekkel és a külföldi gyártás hazahozásával akarja javítani.
Európával szemben tíz-, Kínával szemben akár hatvanszázalékos vámok kivetését emlegette.
Ez belül áremelkedéssel járna, kereskedelmi háborút idézne elő, ami Európát és benne Magyarországot is sújtaná. Az eredmény világméretű recesszió, infláció és a hatalmi ellentétek növekedése lenne.
A külpolitikában az első kérdés, mit tesz az Ukrajnában dúló háború ügyében. Huszonnégy óra, de még egy hét alatt sem fogja azt megállítani. Feltehetőleg Ukrajnát jelentős területi engedményekre fogja sarkallni a béke érdekében, az anyagi és a fegyveres támogatás leállításával zsarolva. Oroszország teljes győzelmét, Ukrajna függetlenségének a fölszámolását azonban aligha akarja, mert ez a hagyományos orosz ellenfél hatalmas sikere lenne. Még az is elképzelhető, hogy amennyiben Putyin elutasítja Trump úgymond kompromisszumos békejavaslatát, akkor mintegy büntetésül engedélyezi Ukrajnának a kapott új fegyverek használatát Oroszország területe ellen. Ez azonban azért valószínűtlen, mert a hatalomba visszatérő elnök kétségtelenül Kínát, nem pedig Oroszországot tekinti a fő veszélynek – ellentétben Nixon és Kissinger politikájával. Tehát Trump is igyekezni fog éket verni Kína és Oroszország közé. Barátkozás helyett minden területen versenyezni fog Kínával, erősíteni a szövetséget a Kínától tartó országokkal, ezzel is védve Tajvan szabadságát. A nagy kérdés, hogy Európát is be fogja-e vonni a Kína-elleni szövetségbe, vagy gyöngíti, esetleg teljesen elejti a NATO-t. Ebben az esetben az Európai Uniónak föl kell készülnie önmaga megvédésére, és ez a hadikiadások jelentős növelését fogja maga után vonni.
A Demokratákkal ellentétben Trump várhatóan nem kötné feltételekhez Izrael támogatását a megsemmisítésére törekvő iszlám fundamentalisták elleni harcában. Kérdés, hogy ez nem fogja-e elmélyíteni a konfliktust, nem vezet-e nyílt háborúhoz Iránnal szemben. Persze ha sikerülne az ajatollahokat eltávolítani és rendszerváltozást érni el, akkor a Közel-Keleten radikálisan megváltozna a helyzet. Viszont ha Trump előző elnöksége alatt határozottan fellépett is Iránnal szemben, inkább csak nagy volt a hangja, és óvakodott az amerikai fegyveres beavatkozástól, amire pedig jó lehetősége lett volna Venezuelában.
A Trump kiszámíthatatlanságával kapcsolatos bizonytalanságok és félelmek ellenére nem osztom azt a mostanában gyakran elhangzó véleményt, hogy megválasztása a nyugati civilizáció szétzilálásához, általános békétlenséghez, a Nyugat ellenségeinek megerősödéséhez, a demokrácia, a jogállam világméretű hanyatlásához vezetne.
Mi várható az amerikai–magyar viszonyban? Orbán miniszterelnök újra azt érezheti, hogy kockáztatott és nyert. Trump újabb elnöksége esetén kezdetben, a szavak szintjén minden bizonnyal javulni fog a két ország viszonya. Tartani lehet azonban attól, hogy a Kínával szembeni magyar politika meghittsége és a Kína mind jobban erősödő magyarországi jelenléte hamar le fogja lohasztani a két politikus barátságát. Trump vámpolitikai céljai a magyar–amerikai kereskedelmet, a magyar kivitelt és exporttöbbletet komoly mértékben visszavetnék. A magyar kivitel jelentős részét a gépkocsik teszik ki, Trump viszont erősen védeni kívánja a hazai autóipart, miközben nem lelkesedik az elektromos autók iránt.
Azt a kérdést, hogy Harris győzelme hosszabb távon előnyös lett-e volna Magyarország nemzeti érdekeinek vagy hátrányos, ma már a történelem túlhaladta.
A szerző történész, diplomata
Nyitókép: A Trump-támogatók portréiból az idei választásokra összeállított Trump-montázs
