A régió biztonságát, illetve az ukrán társadalom és az amerikai külpolitikai érdekeit, mint kifejti, egyaránt egy stabil, független és prosperáló Ukrajna szolgálná. Szerinte azonban a jelenlegi nyugati politika iránya alapjaiban ássa alá ennek lehetőségét.

A jelenlegi amerikai külpolitika elsősorban Oroszország feltartóztatásának prizmáján keresztül tekint Ukrajnára. Ez a szemlélet az ország súlyos problémáinak megoldását a Nyugathoz való közeledéstől várja, hatása azonban épp ellentétesnek bizonyult. Amerika korábban is rendre kudarcosnak mutatkozott idegen országok belügyeibe való túlzott beavatkozása során, ennek tapasztalatait fontos lenne mihamarabb levonnia, az ukrán eset ugyanis sajnos korántsem pozitív kivétel.

Aligha élvezné az amerikai közvélemény támogatását a jelenlegi politika, ha tisztában volna annak árával, ellentmondásaival és kockázatával. Ám megérezve Ukrajna orosz érdekszférából való végleges kiszakításának lehetőségét, az amerikai kormányzat és média nem fordít elég figyelmet az egyre tornyosuló problémákra és az ukrán társadalom megosztottságára.

A szűk látókörű amerikai politika túlzottan elnézőnek mutatkozik, sőt, egyes esetekben támogatja az ukrán kormány etnikai nacionalizmusát és hatalommal való visszaélését, miközben az országot egyre inkább maga alá temeti a korrupció.

A jelenlegi amerikai külpolitika nem hajlandó tudomásul venni az ukrán társadalom összetett identitását. Ukrajna Nyugathoz való közeledésétől várja az etnikai nacionalizmus visszaszorítását, miközben elnézi és részben támogatja az ukrán kormány homogenizáló politikáját, ami tovább mélyíti az ország megosztottságát. Magyar olvasó számára alighanem ez a professzor legfontosabb megállapítása, amerikai szakértők ugyanis ritkán fogalmaznak meg ilyen nyílt kritikát az ukrán kormány homogenizációs politikájával szemben.

Az szemellenzős amerikai politika nem vesz tudomást az ukrán kormányzat hatalommal való visszaéléséről. Néhány hónapja Zelenszkij elnök a Legfelsőbb Bíróság döntése ellenében egy tollvonással betiltott három ellenzéki hírcsatornát. Ezzel nemcsak az ukrán sajtószabadságot, hanem a hatalommegosztás rendszerét is válságos helyzetbe sodorta. Az Egyesült Államok az ukrán szuverenitás védelmére hivatkozva mégis támogatta a döntést. Ezen felbátorodva, az ukrán elnök betiltotta a Strana.ua hírportált, az ellenzéki nyilvánosság egyik legjelentősebb fórumát. Az újság a kormányt kompromittáló botrányok sorát tárta fel az utóbbi időben, többek között a járványválság miatti gazdasági mentőcsomag eltérítését, a túlárazott fűtőanyag-beszerzéseket, vagy az ukrán titkosszolgálat akcióját, mellyel azt a gyanút akarta a fehérorosz vezetésben ébreszteni, hogy Moszkva puccsot szervez, a rezsim megdöntésére. Az elnéző amerikai politika hozzájárult a korrupció elburjánzásához is, a helyzet annyira súlyos, hogy a nyugati ösztönzésre felállított korrupcióellenes ügynökség mára inkább a korrupció haszonélvezője, mintsem üldözője lett.

Miközben az amerikai politika célja elvben Ukrajna függetlenségének megerősítése, az ukrán kormányzat széles hatáskörrel bíró nyugati tanácsadók hadával van feltöltve a legmagasabb szinteken. Az elnök kabinetfőnök-helyettese, Oleg Tatarov azután kényszerült elhagyni az adminisztrációt, hogy nyilvánosan fogalmazta meg ellenérzéseit ezzel szemben. A közvélemény-kutatások azonban azt mutatják, hogy az ukrán társadalom kétharmada egyetért a kritikájával.

A mélyülő társadalmi megosztottság, a túlterjeszkedő és korrupt kormányzat, valamint a túlzott nyugati beavatkozás azonban éppen az ország nyugati orientációját áshatja fokozatosan alá. Korrekció hiányában nosztalgia ébredhet a régi idők iránt, fennáll a veszélye annak, hogy Ukrajna újból az orosz érdekszféra felé kezdjen húzni.

Petro szerint a jelenlegi helyzet annyira rossz, hogy megoldása egy új vesztfáliai békéért, az európai nemzetállamok újbóli rendezéséért kiált.

Az Egyesült Államok, a NATO és Oroszország, valamint Ukrajna és Oroszország között deeszkalációt, majd ezt követően új páneurópai biztonsági egyezmény kidolgozását szorgalmazza. Ilyen keretrendszerben lehetséges lenne a kelet-ukrajnai szakadár területekkel való kiegyezés, és az Oroszországgal való gazdasági kapcsolatok helyreállítása, ami nélkül az ország és a régió politikai és gazdasági stabilitása aligha elképzelhető. A szerző is elismeri, hogy jelenleg a felek aligha lehetnének távolabb egy ilyen megoldástól. Ugyanakkor arra figyelmeztet, hogy alapvető szemléletváltás hiányában garantált, hogy a Nyugat újra hideg vagy akár nyílt háborúba sodródik Oroszországgal.

Az eredeti cikk itt olvasható.

Nyitókép: Biden és Putyin virtuális beszélgetése december 7-én.